Bár lényegesen kellemesebb az idő, de azért nyár van, kánikula. A tegnap délutánt a Hajógyári szigeten töltöttük. Manó itt veszély nélkül kirohangálhatta magát. 
"Elég magas a víz.... nem baj majd ásni fogok...."
"Én szóltam...." 
"Ugye milyen szépek vagyunk?"
Vasárnap este a Tulipánkertben voltunk (mint mindíg). Manó váratlanul gondolt egyet és elkezdett rohanni a park széle felé... egy fehér kutyus sétált ott. Shéna persze azonnal követte a kutyám. Ijesztő volt, ahogy megiramodtak. Utánuk mentünk és sikerült megállítani őket, de csak egy pillanatra.... Manó úgy döntött, nem jön vissza, hanem folytatja rettenetes ámokfutását. ÁTSZALADT a forgalmas úttesten és egy mellékutcában eltünt Shénával együtt. Barbival rohantunk a kutyák után. Shéna visszajött, én meg elindultam megkeresni Manót ott, ahonnan Shénát láttuk visszajönni. Egy kapuban ült egy bokor mellett. (Megjegyzem a Tulipánkertbe vezető úton ezen a helyen mind a két kutya eléggé izgatottan szaglászott)
Attól tartottam, hogy nem mer majd odajönni hozzám a kutya, miután tudta, hogy bajt csinált. Ám Manó is megijedt saját tettétől és ha nem is azonnal, de pár hívószó után odajött. Látszott rajta, tudja, hogy bűnös. A séta itt véget is ért számára, rövid póráz és irány haza. Minden cirkusz nélkül laza pórázon szedte a lábát, pedig máskor ha elindulunk haza mindent megtesz, hogy húzza az időt szaglászik, lemaradozik, huzatja magát.
Fergeteges délután volt a tegnapi Miziéknél. Bár azt hittem, már lementem a térképről, mikor végre odaértünk. Míg én keresgéltem, a házszámot, Manó már megtalálta a kaput, ott tolongott és cirkuszolt, hogy be akar menni. Ajtónyitás után azonnal benyomult és amikor a pórázról elengedtem rohant a többiek közé. Noha alaposan körülnéztünk, hogy kutyabiztos-e a kerítés, Gésának és Tádénak sikerült megtalálnia a gyenge pontot, ahol aztán átlógtak a szomszédba. Manó éppen nem ért rá, el volt foglalva azzal, hogy mit lehet enni, így ő nem tartott velük.
" Na még egy falatot kérek..."
A kutyák (is) ettek, ittak, fotózkodtak közben randalíroztak. Manó amit tudott megszerzett majd bevédett még a nála kétszer nagyobb Mizitől is, aki azt hitte Manó játszik és nekiállt cukkolni őt.
"Masni, maradj már nyugton, így sosem végzünk..."
"Szeretek vendégségbe menni... mindíg szerzek valamit ...na ezt most megcsócsálom....".jpg)
"Na pucoljunk csak gyorsan.... valaki üldöz!"
Nagy érdeklődés övezte Sissyt a görényt. Manónak még az üres ketrec is izgatta a kis orrát. Amikor pedig észrevette, hogy macska is van, jött a szokásos cirkusz. Ugatott és nem tágított.
"Gésa te tudod, hogy ez milyen állat?"
Mondanom sem kell, nagyon jól ereztük magunkat. Ettünk, ittunk, mulatoztunk.
Vasárnap Manó kutyás vendégségbe megy, ezért ma elvittem egy kis igazításra (némi meglepetéssel is készülünk). Laciék kutyáit is kopasztották. Természetesen a mérlegelés sem maradhatott el. Manónak sikerült 8,6 kg-ra lefogynia. A pucerájozás után kimentünk a Népligetbe. A hőmérséklet olyannyira lecsökkent, hogy fel kellett vennem egy hosszúújjú felsőt. Manó és a többi kutyus viszont nagyon élvezte a friss időt.
"Mi már kész vagyunk :)))"
"Na erről lemaradtam..."
"És igeeen, a labdánál is gyorsabb vagyok...."
Iszonyú hőség van. Csütörtökön kínomban kivittem Manót a Népszigetre, mert ott is be lehet menni a Dunába, ráadásul kocsival közelebb lehet megállni a vízhez és a tűző napon minden lépés számít. A part teljesen alkalmas lenne, mert sekély, árnyas. DE olyan mennyiségű szemét (eldobott kajás dobozok, flakonok stb) van a parton, hogy az már undorító. A kutya persze ment volna guberálni. Alig tudtam a viz mellett tartani, még a narancs malaca után is csak immel-ámmal ment. Állandóan azt leste, hogyan tudna a szeméthez menni zabálni. 
"Körülnézek egy kicsit...hátha találok valami ehetőt..."
Pénteken a Hajógyári szigetre mentünk a szokott csapattal. A változatosság kedvéért Manó itt almahéjat talált a parton. Az erős sodrás okán nem nagyon akart úszni, inkább ásott meg guberált.
"Nem megyek mélyebbre... csak a lábamat hűsítem."
Szombaton Zizuék is csatlakoztak a társasághoz. A Duna visszahúzódott kissé, így be tudtunk menni mi is. Mig mi pancsoltunk a kutyák megdöbbenve ültek a parton. Aztán Manó némi fürdőzés után új gödör ásásába kezdett és persze védte, védte, védte... 
Laci folyamatosan fotózott...., le nem rakta volna a gépét.... félt, ha leteszi ő sem ússza meg szárazon.
"Ezek mi a csudát csinálnak ott?"
Az elmúlt bő egy hetet Misefán és környékén töltöttük. A szállásunk a misefai kastély-szállóban volt, ami egy szép kert közepén áll. A kutya mindenhová bemehetett, amivel Manó élt is. A konyhára is belógott, ahol virslivel kínálták. Ennek nem örültem, mert Manót fogyókúrára fogtuk, mivel a legutóbbi puceráj óta felszedett 30 dkg-t.
"Remélem én is itt aludhatok..."
"Nagyon rendes kiskutya vagyok... szépen itt fekszem, amíg nagy-gazdi kávézik."
A kastély mellett egy - eléggé békanyálas - körhalastó van (ennek a partjára vittük Manót reggelente sétálni), aminek a közepén egy kis szigetre fahídon lehet besétálni. Néhány méterrel odébb egy arborétum is található, ahova bemehettünk a kutyával. Sajnos a misefai horgásztóban nem tudtunk kutyát úsztatni, mert nem volt olyan sekély rész, ahol Manó bemerészkedhetett volna a tóba.
"Hohó... nehogy itt hagyjál!"
Mivel a nyaralásaink során a pancsolás mellett kirándulni is szoktunk, a múlt héten tettünk erre kísérletet. A hőség ellenére eljutottunk Sényére, ahol egy magántulajdonban lévő kemence-templomot néztünk meg és gyönyörködtünk a csodás kilátásban.
Megnéztük a Göcseji falumúzeum és finnugor néprajzi parkot is. Úgy látszik egyre több helyen rájönnek, hogy nyugodtan be lehet engedni a vendégeket kutyával, sőt, üzletet is lehet ebből csinálni. Manónak diákjegyet kellett vennünk.
A nyaralás nagyobb részét a kastély medencéjénél, illetve a Gébarti tó partján töltöttük. Ez utóbbi különösen tetszett Manónak, mert ő is fürődhetett... sőt, gólyát kergetett, és vadkacsára vadászott. A parton mindíg akadt konkurrens, vagy játszótárs kutya. Manó pedig, amikor látta, hogy a másik eb az ő narancs-malacára pályázik, összeszedte minden bátorságát és a mélyvízbe is beúszott a játékért, egyébként meg volt úgy, hogy nem ment érte, Tominak kellett kihozni. A strandolását békalencse-evéssel (ettől hányt is) és ásással fűszerezte, ez utóbbinak a "rettenetes" következménye az volt, hogy Tomi szépen bevitte és őkutyasága úszhatott kifelé.
"No ilyet sem láttam még..."
"Most mit fogok vacsorázni? Meglépett a vadkacsám...."
"Na persze....hárman egy ellen!!"
"Gyere, gyere játszani!"
"Az ásás pedig igenis a strandoláshoz tartozik!"
"Nem is voltam nagyon sáros...gazdiiii segits....jövök...!
A szombat eredetileg egy szimpla, laza sétának indult, aztán mini blöki road-show-vá terebélyesedett. Az F1 időmérő alatt Laciék hívtak, hogy a tali előtt ugorjunk fel hozzájuk, mert TORTÁK vannak. A többiek már javában tömték magukat, mire mi is befutottunk. Igy, kb 5-kor indultunk a Római partra, ahonnan azonban gyorsan távoztunk és átmentünk a Hajógyári szigetre (a Római part olyan zsúfolt, hogy ott lehetetlen kutyát sétáltatni, fürdetni) A szigeten a parti fák alatt az árnyékban nagyon jól éreztük magunkat. Manó boldogan úszott a malaca után, majd ásott szorgosan, ahogy szokott. Miután vacsoránk nem volt (számítottam a Római parti hekkezésre) 1/2 9-kor elindultunk Gödre, ahol a múlt héten kajáltunk. Jött az egész társaság, szerencsére volt hely és a kajára sem kellett sokat várni. Jól belakmároztunk. Manó kapott Tomi hekkjéből és az én libacombomból is.
... a kezdet..
" Nocsak... ott úszik a vacsorám?"
"Iszom egy kicsit... aztán jöhet a játék..."
"Laci... Te dugtad el a malacom?!"
"Bújj bújj zöldág..."
"Na, .... megyünk végre vacsorázni?
.. és az este vége :)))
Kitört a kánikula. Már reggel több, mint 25 fok van, ami délutánra 35-37 fokra növekszik. Manó napok óta alig hajlandó lejönni és miután elvégezte a dolgát azonnal haza akar menni. A séta így egy kínszenvedés. Tegnap gondoltam egy nagyot és késődélután kicsábítottam Mazsola-Gésa-Tádé triót a Hajógyári szigetre. A folyópart kellemesen hűvös volt - már ha ezt a kifejezést lehet használni a mostani hőségben - és az árnyékos parton Manó végre hancúrozhatott. Futott a narancs-malaca után, úszott, ásott, természetesen bevédte a játékát és a gödröt. Találkoztunk több kutyás csoporttal is. Manó az egyik kutyával elkezdett fogócskázni, játszani, egy másiknak pedig megszerezte a labdáját.
"Milyen jó a víz...".jpg)
"Ne is gondolj a malacomra Snuki!"
"Na mit szóltok...milyen jó kis gödröt ástam?".jpg)
"Hé... titeket szeretlek... de ne éljetek vissza ezzel... fussatok csak szépen tovább! "
"Fogj meg ha tudsz! "
"..ééés elkaptam a fülét :DDD"
"Kukucs...itt vagyok! "
"Ha ha ha, te tényleg azt hiszed, hogy majd jön valaki és visszaadja neked a labdád?!"
Szombaton elmentünk Dunakeszire a Dunapartra, hogy plázsoljunk, kutyát pancsoltassunk. A parton való heverészésből nem lett semmi, mert a Duna olyan magas, volt, hogy a parti fák is vízben álltak. A kutya-pancsi, dagonyázássá vált. Manó volt a legbátrabb, ő úszott is... a narancs-malacáért. Aztán úgy gondolta meg kell törülköznie és el kezdett hemperegni a porban. Rettenetesen nézett ki a kutya... na ezután mentünk fagyizni és hekkezni, ez utóbbiból ő is kapott. Mire hazaértünk, megszáradt a kutya és kipergett belőle a sár...azért az erkélyen alaposan átkeféltem, de a kádas fürdőt megúszta.
"Megérkeztünk...hurááá, itt fogunk pancsolni!"
"Úszok, úszok!"
"Szerinted hányszor fogom még kihozni?"
"Ideje megtörülköznöm..."
"Mit néztek??? Nem láttatok még sáros kutyát?"
"Kicsit kidöglöttem..."
...és a hekk, amit megérdemeltünk :DD
Manónak ma nincs túl jó napja. Délelőtt dokinál voltunk. Megkapta a veszettség elleni és a kombinált oltását, leszedték a fogkövét és bónuszban még kinyomták a bűzmirigyét. Ráadásul a reggeli sétánál nem tudott játszani Shénával, mert Shéna benyalt valamit és hasmenése volt + hányt is.
"Mi történt velem? Mi ez a lábamon?"
Kb. 1/2 4-re kialudta magát és kért enni. Aztán kiment az erkélyre kukkolni. Az esti sétánál először kicsit bizonytalanul ment, de a végére már futott a labda után és arra is volt gondja, hogy megkergesse, aki az ő labdájára szemet vetett.
Manó újabban igen harcias kedvében van. A Tulipánkertben egy kuvaszfiút (Lóci) félemlít meg, de olyan szinten, hogy a gazdája már haragszik ránk, agresszívnek nevezi Manót és a múltkor keményen rá is rivallt (persze ettől Manó nemigazán rettent meg). Szerencsére elég jól le tudom állítani a kutyát, ha közelít a kuvasz felé, már szólok is: no, no.. és Manó fordul vissza. Persze bátorságot nem adhatok a másiknak, de úgy tűnik nem is kell, mert Lóci végre rájött, ha morog egy kicsit, elijeszti a támadó szándékú Manót. A többi kutya már tudja és tiszteletben tartja, ha Manónál labda van akkor jobb, ha nagyívben kikerülik. Kivétel csak Zsani és Shéna. Ellenük nem védi be a játékot, sőt Shénának időnként át is engedi a labdát...
Lóci menekül Manó és Zsani elöl
Szombaton találkoztunk - természetesen az F1 időmérő után - Mazsola-Gésa-Tádé trióval és Zizuval a Hajógyári szigeten. Szokás szerint középen álltunk meg és elindultunk a víz felé.
Zizu talált egy labdát, ám a labda utáni futkosást felülírta egy szép kismadár, amit Gésa és Manó is üldözőbe vett.
Aggódtam, hogy esetleg sérült a kismadár és ezért röpköd olyan alacsonyan, ami ugyebár elég veszélyes..., de aztán felrepült egy fára, ahová Manó már nem tudta követni:)) A parton először egy másik kutya teniszlabdája után rohangáltak (Manót pofán is csapta egy hullám, ami igen nagy meglepetést okozott neki. A vizes "hajától" alig látott) Miután azt a labdát elvitte a sodrás, a narancsmalac lett a sláger. http://vimeo.com/42915935 (by Balázs) Manó résen volt és amikor egy hullám beljebb sodorta a malacát, nagy bátran utána ment. El is fogyott a lába alól a talaj és teljesen vizes lett. Később ásással foglalta le magát. Egy szép kis medencét csinált magának, ahova beúszott valami megfeketedett fadarab. Ettől úgy megijedt, hogy elkezdett ugatni és nem mert közelebb menni. 
"Persze nekem kell kihozni, jellemző..."
"Na, mit szóltok, milyen klassz kis tócsát ástam? "
"Hé, valami/ki úszik a medencémben!!"
A napot palacsintázással zártuk :))
"Hozom már...dobhatod újra..."
Masni, a blöki-talin megismert új lány
Gésa a bátor :))
" Úgy látom, vannak akik már fürödtek.."
"Én is megrázom magam, hátha nem derül ki, hogy még nem voltam a vízben."
"Ide kéne bemennem?"
"Segítség, segítség !!!"
"Éreztem, hogy ezt nem fogom megúszni!!"
"Hűha, itt hullámok vannak..."
"Na ezt éppen elérem még... tovább nem megyek... ott már nem érne le a lábam..."
" Dolgozok egy kicsit...ások egy szép nagy gödröt..."
" Jól van Tádé, megnézheted, de ne dugd túl közel az orrod..." 
"Ide nézzetek, találtam egy labdát..."
Manó ma megölt egy kismadarat a Tulipánkertben. Szegénykének a lába beleakadt a futtató rácsába, így könnyű préda volt a kutyámnak. Hiába ordítottam Manónak, hogy NEM, mire odaértem már rázta is a zsákmányát. Ezután kb. 20 percet üldöztem a kutyát, mert nem akart hozzámjönni.
A hétvégét Balatonfűzfőn töltöttük, ahol blöki tali volt. A társaság által kibérelt motelhez, egy szép nagy - "kutyabiztosan" körbezárt - kert tartozik. Így Manót nyugodtan szabadon engedhettem, amit a kutya nagyon élvezett.
A társaság nagy szeretettel, közvetlenséggel fogadott bennünket, így azonnal otthonosan éreztük magunkat közöttük. Manó, amint megérkeztünk Las Vegasban érezte magát, csak úgy dőlt a jutifalat. Szerintem 1 heti adagját felfalta pénteken. Volt is hasmenése szombaton, úgyhogy megpróbáltam leállítani a kutya tömését. Manó meglepődött, hogy mi van itt, tegnap még mindenki ételosztó automata volt, most pedig sehol semmi. Persze a kis disznó gyorsan kiszagolta kik a gyenge láncszemek.
"Nekem adjál...én is éhes vagyok..."
Minden tudományát latba vetette, hogy hozzájusson a finomságokhoz, produkálta magát, csinálta, amit mondtak neki. Szegény Mazsi szívott is miatta, mert Évi összekeverte a két kutyát, és Mazsolától várta, hogy csináljon 8-ast, üljön, feküdjön stb., aki viszont értetlenül nézett, hogy mit akarnak tőle :))) Manó fő tartózkodási helye egyébként az ebédlő volt. Reggel, amikor már mozgolódást hallott, rögtön elkezdett nyugtalankodni, mint akinek sürgős kimennie, ám amikor kinyitottam az ajtót, nyíl-egyenesen rohant az ebédlőbe. (nem véletlenül: Laci szombat hajnalban pogácsát sütött) Ha éppen meg akartam keresni a kutyát, először az étkezőbe mentem. (az esetek 90 %-ban ott is volt) Aztán minden szobába bement körülnézni. Mazsoláékhoz különösen érdemes volt besettenkednie, mert a 3 kutya plüssjátékai szabad prédaként hevertek. 
" Nézd mit találtam..."
A 3 nap alatt szinte egy percre sem maradt nyugton, mindíg volt, aki dobált neki labdát, vagy evett és be lehetett próbálkozni, hátha ad, vagy történt valami érdekes. Az egyik nap mókust láttunk a kertben. Laci fotózni akarta, ezért a fa alá letett diós sütit. Jött is a mókus, ám Tádé - a szabaduló-művész - kitépte magát az őt fogó egyik gazdi kezéből és a kisállat után vetette magát, még vinnyantott is. Manó és Gésa eközben velünk együtt az ebédlő előtt ült. A két kutya a hangra azonnal a tett színhelyére rohant. Persze a mókus már sehol sem volt. 
Míg Gésa kitartóan üldögélt a fa alatt és várta hátha jön még egy mókus, Manó a kitett csalit zabálta fel. 
"Te csak figyelj Gésa, addig én itt svédasztalozok :) "
Az időjárás, a meteorológusok előrejelzései ellenére nekünk kedvezett. Pénteken-szombaton nyárias meleg volt, csak késő délután támadt fel a szél. A kikötői sétánál elég melegünk volt és elfelejtettük Manó itatóját vinni, így a tenyeremből kellett innia. (Tomi csodálkozott, hogy honnan tudom mikor szomjas a kutya, napközben is többször szóltam, hogy szerintem kér vizet) 
"Sokáig kell még menni? Én inkább itt maradnék az árnyékban.."
" Remélem nem ment a fenekembe szálka..."
"Na végre, hogy eszetekbe jutott... szomjas vagyok".jpg)
Manó szombat estére - átmenetileg - teljesen kidőlt.
Vasárnapra lehűlt a levegő, de a kánikulai meleg után jólesett egy kis hideg. Délre ismét kisütött a nap és eső egyáltalán nem volt. Manó alig akart hazajönni az "Édenkertből". Máskor azonnal ugrik Tomi kocsijába, most viszont csak ült nézett, hogy biztos menni kell már...? Nagyon jól éreztük magunkat a hétvégén.
Vasárnap a Városligetben westie-yorki találkozó volt. Manót is kivittük. A liget azonban némiképp csalódást okozott, eléggé lepusztult állapotban van. A talin elég sok westie volt, yorki azonban ha jól láttam csak 1. Ott voltak Manó barátai is (Mazsi, Tádé, Gésa, Zizu) és csatlakozott a tumultushoz jópár másmilyen kutya is. 
" juj mennyien vannak itt..."
"Na jó egy kicsit én is fogócskázok..."
Amíg egyhelyben voltunk a kutyák össze-vissza mászkáltak, bóklásztak, szaladgáltak. Manó nem sokat foglalkozott a többiekkel, de Balázsnak úgy látom sikerült elkapnia - az egyetlen pillanatot -, amikor a kutyám beszállt a fogócskába. Az igazi gondok a sétánál voltak. Eleinte Manó szépen szótfogadott, figyelt, jött hívás nélkül, majd hirtelen bement egy bokorba....nos ezután pórázra kellett vennem büntetésből, mert olyat tett, amit már régen nem: szarba kóstolt. Persze tudta, hogy rossz fát tett a tűzre és menekült, nem akart odajönni hozzám. Mintha nem is az én okos, tanult kiskutyám lenne, aki a szombaton (május 5.) adásba került Egyik kutya másik nem c. műsorban többször is látható az életmód blokkban a 15,55 perctől
http://tv2.hu/egyikkutyamasiknem/video/egyik-kutya-masik-nem-12-adas
Manót a jövő heti blöki-találkozó előtt elvittem pucerájba, hogy csini legyen. A kutya persze nem bírt magával, csipogtatta Tádé játékait, elcsórta Gésa fográgcsáját, amikor az nem figyelt oda, meg akarta rágcsálni Mazsola-baba fülét és szorosan követett bárkit, aki a konyha felé ment. A kozmetika végén fotózás, majd séta a Népligetben volt a program.
"Meddig kell itt ülnöm még?"
"Oké, tudom, hogy én vagyok az új fiú, de azért ne vigyétek túlzásba a szaglászást..."
Szombaton (IV.28.) került adásba Manó szereplése a TV2 Egyik kutya másik nem c. műsorban (20,33 percnél kezdődik). http://tv2.hu/egyikkutyamasiknem/video/egyik-kutya-masik-nem-11-adas-2
Vasárnap a Kopaszi gáton találkoztunk Mazsi-Gésa-Tádé, Zizu, Fifi, Snuki, és még jópár cimborával. Az időjárás kifejezetten nyárias volt. Balázsék és Laci szülei pogácsát is hoztak, amikből persze a kutyák is kaptak - Manó szerint nem eleget - . Ezért jó ötletnek tartotta, hogy Fifi vezetésével felmenjen a gáton az ott piknikezőktől kéregetni. Kapott is valami húsos szendvicset. Később már egyedül is fellógott, aztán a vízparton guberált és a piknik kosár körül ólálkodott. Szerencsére beszállt a parti rohangászásba is, sőt a vízbe is bement, de szigorúan csak addig, amíg a lába leért.
"Remélem megéri felmászni oda..."
"Menjetek el innen nyugodtan, majd én vigyázok a piknik kosárra..."
"Futááás..." 
"Fényképezgetés helyett nem akarna inkább segíteni valaki?"
Hétfőn a telken voltunk, míg Tomi dolgozott én Manóra vigyáztam. Estére teljesen kimerült a kutya (egész nap nem aludt, mert figyelnie kellett mi történik, nem lóg-e meg valaki) még az erkélyre sem ment ki ugatni. Ezért ma nem is megyünk csavarogni, kell a pihenés Manónak (na meg nekem is)
Szombaton Manó úgy döntött, kiegészíti a táplálékát. A Tulipánkertben egy döglött egeret megevett, ami valószínűleg friss lehetett, mert különben belefetrengett volna. Nem örültem a kutya ötletének, de mire tehettem volna ellene, már le is nyelte. Kissé aggódtam, hogy esetleg mérgezett egeret zabált föl. Ági (Zsani gazdi) azt tanácsolta, hogy itassak egy kis tejet Manóval, mert az közömbösíti az esetleges mérget. A kutyám a tejet úgy lefetyelte, mint egy cica. Elég gáz. Először egeret eszik, utána tejet iszik. Remélem nem lesz macska belőle.
Az "Egyik kutya másik nem" produkcióhoz megint szereplőket kerestek és Manót ismét beválogatták. Ezúttal azonban nem egyéni szereplésről volt szó, hanem az ebatlon játék csoportos bemutatásáról. Egy 3 perces montázst fognak összevágni a 4 féle játékból, amit jónéhány kutya lejátszott. A Gesztenyés-kert kutyafuttatójában került sor a felvételre. Szerencsére az eső elállt, mire mi odaértünk. 30 perccel korábban vittem a kutyát, hogy legyen ideje ismerkedni a környezettel és a többiekkel. Elég sokan voltunk, legalább 15-20 kutya+gazdi. Manóval 2 játékban is szerepeltünk. Kiváncsi vagyok mennyi látszik majd az adásban belőlünk (május 5. TV2 délelőtt) .
"Mi lenne, ha már most elkezdeném felborítani? "
Nem kezdődött igazán jól a 3 napos ünnep. Szombaton az esti séta alatt olyan eső szakadt ránk, hogy mire hazaértünk a kabátom annyira átázott, hogy a pólóm is vizes volt. Vasárnapra elállt az eső, ám alaposan lehűlt a levegő és feltámadt a viharos szél. Hétfőn viszont hideg, száraz, szélcsendes, szép napsütésre ébredtünk. Délután elvittük Manót "macska terápiázni" a sógornőmékhez. Mázli cica előjött, mutatta, hogy az övé itt minden, Manó pedig tátott szájjal, de cirkusz nélkül nézte. Utána kimentünk a Hajógyári szigetre, ahol Mazsi-Gésa-Tádé trióval találkoztunk. Laciéktól kaptunk egy Manócska plüss figurát és fincsi epres madártejes sütit. A szigeten nem voltak túl sokan, de azért találkoztunk néhány kutyával. A séta végén megpróbáltuk egymás mellé ültetni Manóékat, hogy lefotózhassuk őket együtt. Nem volt egyszerű... Amikor végre összetereltük őket odaszaladt két szálkásszűrű tacsi, mi pedig kezdhettük az ültetést előlről. 
"Hát te meg mit akarsz itt...?"
Manónak egyébként nagy zabálásokkal telt a 3 napja, mert kapott a libacombból, evett báránysültet, húsvéti sonkát, sőt szárított nyuszifület is. Ez utóbbival először nem is igazán tudta mit kell tennie. Aztán rájött és szépen elrágcsálta.
A múlt héten Lipóton voltunk a Hotel Orchideában. A szálloda egy mesterséges patakkal körülvett területen van, fahidacskákkal, gondozott, szép kerttel, ám Manó már az első napon elintézte magának a pórázt, mert az erkélyről (földszinten laktunk) kilógott macskákat kergetni. Tomi próbálta elkapni a kutyát, aztán én is utánuk mentem, mert Manó már a szállodai focipályája szélénél volt és éppen azt nézegette, hogyan tudná tovább követni a macskákat. 
"Mindíg a macskák miatt kerülök bajba.."
Késő-délután lementünk a Dunához, ahol elengedhettem a kutyát. Egy helyi vizslával találkoztunk, aki, bár nem volt ellenséges, igyekezett a kutyám tudtára adni, hogy ez az ő területe. Manó egy ideig tűrte, hogy a vizsla állandóan elé áll, majd egy vakkantással jelezte, hogy pucolás, ő gazdákkal van...
A szállodától pár percre egy szép kis tavacska is volt (Kövecses tó), aminek a partján remekül lehetett sétáltatni a kutyát, de a Dunához is többször levittük Manót szaglászni, guberálni.
"Látod milyen szépen ülök, igazán elengedhetnél a szállodában is"
Szerdán még szép napos időben sétálhattunk Győr belvárosában sőt, délután még ki is fekhettünk a kertbe napozni, ám csütörtökre megérkezett a szél és estére be is borult. Ezen a napon Mosonmagyaróvárra kirándultunk, illetve a Dunakiliti duzzasztónál jártunk.
Péntekre aztán ideért az eső is. Ennek ellenére el tudtunk menni Lébényre megnézni a Szent Jakab templomot, amelyet 1212-ben már állt (nem tudni pontosan mikor építették.
Lébény, Szent Jakab templom
Visszafelé benéztünk a hédervári kastélyhoz, majd irány a szálloda wellnesse (ezutóbbi egyébként állandó programunk volt délutánonként).
Hédervár, kastély
Szombaton is erős szél fújt, de legalább nem esett. A Macska-szigetre mentünk (macska nem volt :) ), ahol a vizimadarak élnek, költenek.
Macska-sziget
Manó nagyon élvezte a tavaszolást, minden nap kapott valami finomságot a reggeliről és/vagy a vacsoráról: szép darab sertésszűzérmét, vaddisznó pörköltet, harcsatekercset, angol szalonnát stb. Ilyenkor érdekes módon azonnal megértette, hogy mit kell tennie, hogy hozzájusson a finomságokhoz. Természetesen a szobába bekészített gyümölcstálból is jutott neki. Azt is pontosan tudta, mikor megyünk reggelizni, vacsizni, wellnessezni és mikor kirándulni. Olyankor izgatottan mászkált fel-alá, nézte a pórázát és igyekezett felhívni magára a figyelmet. Az autóban pedig rászokott a nézelődésre. Persze az ablakot csak akkor engedtük le neki, ha lassan mentünk, nehogy a széltől begyulladjon a szeme. 
"Kukucs...arra mi van?"
.
Gyülekezés a sétára (Fotó: FB)
Figyelhettem, mert több kutyának is kendős nyakörve volt, mint Manónak (bal) (Fotó:FB)
Nem volt egyszerű a közös fotóra összeterelni a kutyákat és a gazdikat. (Fotó: FB) 
...de sikerült (Fotó: VL)
" Juj de jól érzem magam.." (Fotó: FB)
"Ezt nem én téptem szét...már így találtam.." (Fotó: VL)
Manó jobb szélen fekszik a talált labda-maradvánnyal (Fotó: FB)
Múlt pénteken Manó megúszta a pucerájt, mert a kozmetikusa lebetegedett. Terv szerint március 15-én lett volna az újabb időpont, de szombat reggel felhívtak az "Egyik kutya másik nem" produkciótól, hogy március 13-án kellene vinni a kutyát forgatásra. Nosza gyors telefonálgatásba kezdtem és kirimánkodtam Anditól, hogy vállalja be kedd délelőtt a kutyát. Miután mindent elintéztem indultunk a telekre, majd macskázni a sógornőmékhez, végül bandázni a Hajógyári szigetre.
Manó, Gésa, Tádé
A szombati sűrű nap teljesen kimerítette Manót, úgyhogy vasárnap hagytam pihenni. Hétfőn kicsit gyakoroltunk, hogy a keddi forgatásra formában legyen.
A stúdióban Manó gyorsan feloldódott és miután felfedezte az egész helyiséget, játszani, fogócskázni kezdett Dakotával (pincher) a másik szereplővel. Mire a forgatás elkezdődött kissé lenyugodtak a kutyák így könnyebben lehetett dolgozni velük. Manó nagyon ügyes volt, egy menetben fel tudták venni vele a jelenetét. A TV2-n április 28-án kerül adásba.
Azért, hogy Manó ne járjon rosszul elvittük március 15-én a puceráj-buliba, ahol Mazsit, Gésát, Tádét kopasztották. Neki már csak élveznie kellett a találkozót, hiszen ő már csini volt. A fotózást persze nem úszhatta meg, és a mérlegelést sem, mert a télen sikerült felszednie 0,5 kg-t, amiből 0,1 kg-t már leadott.
A pucerájozás kissé elhúzódott, de addig is tudott Manó játszani a többiek által széthagyott játékokkal. Mi sem unatkoztunk, beszélgettünk, falatoztunk, kávézgattunk. Laciék majonézes salival, és epres tiramisuval készültek, mi pedig gombás és bolognais táskákat vittünk.
Végül a csini kutyákkal kimentünk a Népligetbe, ahol találkoztunk Szuzi és Pincz westiekkel.
"Kukucs! Hát itt mi van? "
A hó elolvadt és a szél már majdnem felszárított mindent, amikor kedden ismét szakadni kezdett a hó és nagy pelyhekben esett szinte egész nap. Na gondoltam, ebből sem lesz "sziget-buli" a hétvégén. Szerda reggel alig akartam hinni a szememnek, hogy ott, ahol az előző nap egybefüggő hótakaró volt és Manó hógólyócskákat gyűjtött a lábacskáján rohangászás közben, elolvadt minden. Szerencsére a szél ismét munkába állt és száradt minden. A nap olyan melegen sütött, hogy kiengedtem Manót az erkélyre, aki azonnal elkezdte kukkolni a környéket. Amikor pedig Zserit sétálni vitték, elszabadult a pokol: Manó fel-alá rohangált ugatva, prüszkölve. Kénytelen voltam bevinni és a helyére küldeni a kutyát, mert teljesen bezsongott. Csütörtökön már büntetnem is kellett, mert nem bírtam vele (volt is meglepetés, meg aztán duzzogás). Pénteken szinte melegünk volt a délutáni sétánál és Manó alig akart hazajönni a Tulipánkertből, befeszített, hogy ő bizony marad még. Szombaton aztán kimentünk a Hajógyári szigetre, ahol Mazsoláékkal Zizuval és Szofival találkoztunk. A nap ekkor is melegen sütött, de este a sétánál a széldzseki már kevésnek bizonyult, hiába volt alatta polármellény.
"Ez az én narancs-malacom..."
Vasárnap kivittem Manót sétálni az erdőbe, ahol csatlakoztunk egy westie-s csapathoz (mind a 3 kutya szabadlábon volt). Gondoltam, egy életem, egy halálom, én is elengedem a kutyát, csak nem hagyja itt a falkát. Úgy is történt. Manó boldogan rohangászott fel-alá a többiekkel és közben figyelt rám. Egyetlen intésre azonnal szaladt hozzám. Nagyon meg voltam elégedve vele. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, pedig szívesen lencsevégre kaptam volna a 4 fehér kismackót.
