Menő-Manó és Ginger története

 Szombaton (VII. 30) a Taródi várhoz kirándultunk és bementünk Sopronba is

 Taródi vár Sopron Felsőlővérek

"Igyekezz már Tomi, nem érek rá, nekem itt még annyi szaglásznivalóm van"

"Most miért vettél fel? Le tudnék menni  a saját lábamon is...vagy nem?"

Vasárnap Nagycenkre mentünk a Széchenyi kastélyhoz, majd a Fertő-Hanság Nemzeti parkban néztünk körül.

"Milyen jó, hogy legalább a parkba beengedtek..."

"Nyugi, ha találok valamit mutyizunk.."

Hétfőn a szállodától 1 km-re lévő Fehér úti tóhoz kirándultunk. (Szerintem volt az 2 km is, de a kaptatón úgy éreztem soha nem érünk el a tóhoz), majd délután elmentünk csokit kóstolni a Harrer cukrászműhelybe.

Fehér úti tó Ágfalva

"Nézd, mit találtam.."

"...és mielőtt megeszem, szépen megmosom.."

Kedden a Fertő tavon hajókáztunk és bejártuk Fertőrákost kisvonaton.

"Juj, ott egy hajó, azzal megyünk?"

"Húú, de meleg van itt, még a fülem is ketté áll..."

Szerdán kipihentük fáradalmainkat a medence partján (ezen a napon kánikula volt)

Csütörtökön volt a peches nap, mert szakadt az eső (azért Fertődre elmentünk az Eszterházy kastélyhoz, meg utána sütizni), ráadásul Manó elrohant macskázni és valamit felzabált, mert az éjjel kidobta a taccsot. Szerencsére reggelre teljesen rendbejött.

 Manóval egy hetet töltöttünk Ágfalván (Soprontól 4 km) a Vadvirág hotelben, ami a Vadon lovasklub területén található. A szálloda kifejezetten állatbarát, a kutyáknak vizes tálat is kikészítettek a bejáratnál és mindenhova be lehetett vinni őket, még az étterembe is. Volt, aki nem is egy kutyával érkezett. Sajnos macskák is vannak, erre a 3. napon Manó is rájött, amikor meglátott egyet. Innentől kezdve csak nagyon körültekintően engedtük el, ám így is előfordult, hogy a kutya vígan nyargalászott, én üvöltözve utána, Tomi meg az ablakból nézte a műsort. A szálloda kertjében volt egy kis mesterséges tó, aminek szintén nagyon örült a kutya, mert döglött békákat lehetett mellette találni. 

Az időjárás szerencsére nekünk kedvezett, noha a hét nagy részében felhős volt az ég - a kirándulásainkhoz ez jobb volt, mint a kánikula -, csak egy esős napunk volt. Na akkor aztán jött az özönvíz.  

" Itt fogok minden nap békászni..."

"Na most megkapom azt a rágcsát, vagy nem?"

"Na végre van egy kis nyugtom... "

 "Beee..."

"Hová futtok? Nálam van a labda! "

"Most ne rágcsálj, figyelnem kell.."

"Nézd Shéna,... bojtos a farka :DD"

"Most elkaplak Síva.."

 "Na én ebben én már nem veszek részt..."

Szombaton miután elállt az eső gyorsan megbeszéltük Laciékkal, hogy kimegyünk a Hajógyári Szigetre. Sajnos már elkezdték építeni a fesztiválra a szinpadokat, de azért bőven volt szabad hely. Manó miután sikeresen kisajátította Tádé narancs-malacát, nem is akart semmi mással foglalkozni. Ezt Cimbora megjelenése szakította félbe, aki egy nagyon szelíd, békés 3 éves landseer. Színvilágban (is) nagyon jól illeszkedett a csapatba. Gésa gigaváltozata.

 Cimborának szemmel láthatóan bejött a kiskutya-csapat. Vígan fogócskázott velük.  

 "Fuss, Tádé...kapjuk el a Giga-Gésa pónilovat..."

Tegnap vendégségben voltunk, ahol Manó először előadta a "jó kiskutya vagyok" jelenetét. Mindez egészen addíg tartott, míg a teraszra fel nem jött egy cica. Manó óriási cirkuszt rendezett, hogy ki akar menni macskászni. Alíg tudtam megnyugtatni. Bezzeg az esőben pisilni - egyedül - nem akart kimenni. Nekem is vele kellett mennem, hogy én is ázzak.

 "Na most meglépett...miattad...biztos, hogy arra ment..."

Teljes erejével támad a nyár... Hihetetlen, hogy milyen hőség van. Már reggel 7 kor meleg van. A kutyák akkor még élénkek, ám délben már egy 15 perces séta is soknak tűnik. Csütörtök este annak ellenére, hogy egy órával később mentünk le, csak vánszo-rogtunk,..egészen a Tulipán-kertig, ahol Manó megkaparintotta Lizi elhagyott labdáját és hozta, hogy dobáljam neki. 15-20 perc után viszont úgy döntöttem elég volt ebből, mert már nagyon lihegett. Alig bírt haza baktatni, aztán azonnal elnyúlt a hűvös kövön.

 "Ezaaaz...labdázás mindhalálig!"

Pénteken már az agyamra ment a meleg. Délben lementem úgy sétálni a kutyával, hogy nem vittem pórázt és ez csak akkor tünt fel, amikor Manó már elvégezte a dolgát és indulni akartam haza. Este a Hajógyári szigeten bandáztunk Gésa, Mazsola, Tádé társaságában.

 "Gésa, neked pont olyan farkincád van, mint Shéna barátnőmnek!"

 "Ez a víz jól hűsit, még álldogálok itt egy kicsit."

 "Arra vajon mi lehet?"

 "Jéé, neked milyen sok bilétád van, Mazsola!"

A nagy melegben szombaton is találkoztunk Laciékkal a szigeten. Tomi megúsztatta egy kicsit Manót, aminek a kutya nem örült felhőtlenül. Laci levideózta Manó gödrözését: https://www.youtube.com/watch?v=r2poFp0oLaY

"Most mi a baj? Csak ástam egy kicsit..."

 "Erről nem volt szó...gyorsan kiúszok...már tiszta vagyok"

 "Menekülj Tádé, itt már mély a víz..éppen, hogy csak "megúsztam"!"

Elmentünk Keszthelyre is, ahova nem vittük Manót, mert meg akartuk nézni az időszakos  Munkácsy kiállítást. A kastélyban már jártunk korábban, de most is lenyűgözött a szépsége, különösen a könyvtár. 

Festetics kastély a parkból nézve

Jártunk Zalaszántón a Sztupánál, ahová már Manót is vihettük, majd visszamentünk Keszthelyre - sajnos a nagy szél miatt az a vitorláshajó, amivel szívesen hajókáztunk volna nem indult - így csak a mólón sétálgattunk.

 Buddhista emlékmű: Zalaszántó - Sztupa

"Márpedig ilyen állat nincs..."                     Manó megugatta a hattyúkat, akik fújtak rá

Szombaton elmentünk a bivalyrezervátumba, ahol fesztivál volt. Először nem akartam vinni Manót, mert tartottam attól, hogy a sokadalomban eltiporják. Végül nem tudtam ellenállni neki, olyan egyértelműen és kifejezően jelezte, hogy jönni akar. A szürkemarháktól persze betojt, a bivalyoknál már morgott is. Ekkor én kezdtem el aggódni, hogy esetleg ugatni kezd és felbőszíti az állatokat. Szerencsére megúsztuk :))

Bivalyrezervátum -Kápolnapuszta

Vasárnap hazafelé jövet megálltunk a Monoszlónál a Hegyestű geológiai bemutatónál, sőt fel is másztunk a hegy tetejére.

Káli medence - Hegyestű

 Az egyik nap a Kis-Balatonhoz kirándultunk, a Kányavári szigetre (ez az egyetlen hely, amit külön engedély nélkül lehet látogatni). A szigetre egy fahídon át vezetett az út. Manó már a séta első harmadában bebiztosított magának egy samponos mosást. Először a lápba gázolt bele szügyig (volt is meglepetés, hogy süllyed a talaj), majd ezt némi szarban fetrengéssel tetézett. A szigeten horgászok pecáztak, mi pedig sétáltunk és fotóztuk a különleges tájat, élővilágot.

Kányavári sziget - fahíd

"Gazdiii, sáros lett a farkincám!"

 " Ez kemény nap volt...de megérte"

Ezen a héten Manóval Zalacsányban nyaraltunk. A szálloda nagyon szép környezetben helyezkedik el, nagyon kellemes a kültéri medencéje és gondozott, nagy méretű parkja van. A szobától már nem voltunk annyira elgyengülve. Kissé szűk volt, nem volt benne minibár, és a wifi sem működött a kastély vastag falai miatt. Ennek ellenére igyekeztünk jól érezni magunkat. Szerencsére az időjárás nekünk kedvezett, így a szobában minimális időt töltöttünk. 

Manó az induláskor előadta a szokásos jelenetét: pánikban volt, hogy mi ez a pakolás és amikor az ágyát elcsomagoltuk, elszakadt nála a cérna. Onnantól kezdve végig a sarkamban volt. Az ágyat feleslegesen cipeltük, mert őkutyasága velünk akart aludni. Először méltatlankodott, hogy van ágyvég és ő ott nem tud felugrani, de aztán rájött, hogy az ágy oldalánál is fel lehett jutni és akkor helyreállt a lelki békéje.

A medence partján is otthonosan érezte magát és jó kiskutya volt (időnként ugatott, ha valami szokatlan történt, de szerencsére nem volt zavaró a jelenléte a többi vendég számára sem) A hét második felében játszótársak is érkeztek (2 fekete kiskutya, 1 golden és egy berni pásztorkutya) Manó úgy gondolta ő a rangidős, a bernit (kölyök) megadásra kényszerítette, a goldent megfélemlítette, a két kicsi feketét pedig kergette (nem érte utol őket)

Zalacsány Batthyány Kastélyszálló

"Hűű, de álmos vagyok..."

"Most miért kellett lefröcskölni engem?"

"Asszem itt hűsölök egy kicsit... nagyon melegem van."

"Hát te meg ki vagy? Hiába nézel, én voltam itt előbb... én vagyok a főnök.."

Manó úgy döntött beolvad a környezetébe. Felmászott a kanapé háttámlájára és plüss-kutyának tetette magát.

Manó szerdán pucerájban volt, mert már elég koszlott volt és a nagy melegben nem akartam tovább húzni a "kopasztást". Baj nélkül persze nem úsztuk meg. A fülecskéje kissé begyulladt (derült ki ma a dokinál, ahol megkapta a veszettség elleni oltását). Nem vészes, de azért 5 napig csepegtetni kell. A macera után sonkás zsemlét kapott a doktor nénitől, sőt kifelé menet a macskájukat is megkergethette (ez azt jelenti, hogy odaszaladt a fekvő cicához és éktelenül elkezdett csaholni - mint akit nyúznak - . mindezt addig csinálta, mig a macska el nem pucolt)

A hétvégén a telken voltunk, mert már érnek a gyümölcsök. Málna, ribizli, cseresznye. Manót, mondanom sem kell, érdekelte a dolog. Míg Tomi a fáról szedte a cseresznyét, Manó a fa alját tisztította meg a leesett daraboktól. Sajnos azt nem sikerült lefotózni, amikor az alsó ágakról zabálta a gyümölcsöt. Este aztán szépen tojta ki sorban a cseresznyemagokat. Már előre tartok a körte szezontól. Szerintem ha rástartol a hullott körtékre, addíg fog zabálni, míg meg nem pukkad. 

 "Csak semmi pánik... mindet összeszedem.."

Vasárnap ki akartunk menni Budakalászra a Lupafesztiválra Manóval. Nagy nehezen megtaláltuk a helyszínt, ám a parkolón nem jutottunk túl. Az őr közölte, hogy egész napra ki kell fizetni a parkolójegyet (mi kb. 1-1,5 órát akartunk ott tölteni), majd amikor meglátta Manót az ölemben, azt mondta szájkosarat kell tenni a kutyára mindegy mekkora. Na itt szállt le a vörös köd az agyamra... Ott hagytuk az egészet és irány Visegrád. Közben megálltunk a Dunaparton, ahol többen piknikeztek. Manó nem volt valami bátor, néhány motorcsónakos hullámja elvette a kedvét, hogy beljebb merészkedjen. Persze azért jó napja volt, mert a piknikezőktől kapott csevabcsicsát.

 "Asszem nem megyek beljebb.."

 " Na ez a háttér igazán jól ál nekem."

Pünkösd hétfőn kimentünk a Hajógyári szigetre a szokásos társasággal, majd este még elértük a négyek bandáját a Tulipánkertben. Így Manónak igen programdús Pünkösdje volt.

"Lássuk csak.. mi van itt?"

 "Add elő a labdát Tádé.."

Eredetileg szerdára terveztük, hogy találkozunk Laciékkal (Mazsola és Tádé gazdi), hogy bemutassák új szerzeményüket Gésát. Sajnos azonban a kiskutyát aznap orvoshoz kellett vinni, így a találkozó csúszott. Az utolsó pillanatban sikerült a csütörtök délutánt megbeszélni. Amikor Laci megnyomta a start gombot, valamennyien elindultunk a cél felé: Hajógyári sziget. Bár Niki, Zizu gazdija húzódozott, a szélre hivatkozva, végül ők is jöttek. Szerencsére az eső nem esett,  de hűvös volt és tényleg eléggé fújt a szél is. Úgy döntöttünk, nem megyünk le a vízhez strandolni. Manó kissé antiszociálisan viselkedett, üdvözölte a társaságot, de aztán nem törődött velük. Megszerezte Tádéék sípolós narancs-malacát és nem is akart mással foglalkozni. Miután elvettem tőle, a figyelme a gödörásás felé fordult. Dolgozott rendesen... munkája gyümölcsét pedig védte.  Aztán a séta második felében már bekapcsolódott a többi kutya kergetőzésébe, de látszott rajta, hogy délután nem aludt. Este még csatlakoztunk a szokásos bandához, de csak egy rövid séta erejéig, mert mindketten elég fáradtak voltunk már.

 " Ennek a Tádénak milyen malaca van..."

"Nagyon édes pofikád van Gésa, de a gödrömet akkor sem adom.."

"Most miért kellett ezt abbahagynom?"

 "Na jó, adok egy puszit.."

Tegnap a melegre való tekintettel a déli séta a parkban a házak között volt. Egy bokor alatt Manó, Shénával és Zsanival közösen úgy döntött, ásni fog. A kutyám fáradhatatlannak bizonyult. Akkor is ásott, amikor a másik kéttő már megpihent. Szerencsére a föld hamar lepereg róla, ezért mire hazaértünk már egyáltalán nem volt sáros a kutya.

A mai nap sem múlt el kaland nélkül. Amikor meglátogattuk apámat, hogy felköszöntsük a szülinapján, a ház előtt Manó odaszaladt egy macskához, aki egyáltalán nem félt tőle. Nem láttam mi történt. Arra kaptam fel a fejemet, hogy éktelenül visít. Vsz kapott egy pofont a cicától.

A műszeres vizsgálat megállapította, hogy Manónak van egy kismértékű epilepsziája, ez okozza a rángásokat. Remélhetően gyógyszerekkel ez jól karbantartható lesz. Továbbra is kapja a Tegretolt és mellé idegsejtek regenerálódását elősegítő Keppra gyógyszert.

...és, hogy legyen valami jó hír is: kiderült, hogy a laborban elcserélték a Lyme tesztjét, van immunválasz, úgyhogy nem kell 4 hét múlva újabb vérkép.

Azért, hogy Manó immunrendszere erősödjön, a lötty mellé, amit a doki adott zöldséget és gyümölcsöt is többet kap. A nyers karalábé, uborka és répa mellett a telken epret is evett. Aztán úgy döntött, hogy csak az édesebb szemeket eszi meg és ami nem volt eléggé kedvére való, egyszerűen kiköpködte. Válogatott a kis disznó.

A hőség elöl a napozószék alá húzódott és az sem érdekelte, hogy a telek másik végében én egy szép jól megtermett siklót fotózgatok.

A meleg miatt az esti sétákra már vizet kell vinni, mert nagyon gyorsan kimeleg-szenek a játékban. A kullancsok mellett a toklászokra is figyelni kell, mert a szárazság miatt egyre több van belőlük, ráadásul a lekaszált, felmagzott kalászok a betonúton vannak szétszórva. Mintha parázson lépkedne. Szedegetem ki belöle a szúrós darabkákat.

 " Amig ilyen dög meleg van én ugyan ki nem mászom innen, akármit is mutatsz..."

A történet azzal kezdődött, hogy Manó rázogatta a fejét és ezek akaratlan mozgásoknak néztek ki. A doki a Prima-vetben mandula gyulladást diagnosztizált, amire antibiotikumot írt fel. Másnap a fejrázás inkább már rángásnak látszott. Visszavittem a kutyát, akiről röntgen felvétel készült, hogy nincs-e valami elváltozás a nyaki csigolyáknál. Nem volt. A doki Sevenal (nyugtató) tablettát írt fel. Én azonban nem voltam nyugodt, ezért specialistához fordultam, dr. Kiss Gabriellához elvittem Manót. A vizsgálat, kikérdezés kb. 4 órán át tartott. Kiderült, hogy a bűzmirigyéből is gennyes váladékot lehetett kinyomni és a bal füle is nagyon csúnyán gyulladt volt. Vett a kutyától vért. Kaptunk antibiotikumos fülcseppet. Az akaratlanos rángások estére olyan mértékűek lettek, hogy rohantunk vissza a doktornőhöz, aki epilepsziára gyanakodott, a Sevenalról való fokozatos leállást javasolta és Tegretolt írt fel a kutyának. Ez segített, mert a Sevenal leépítése után a rángások száma és hossza azonnal drasztikusan lecsökkent. A vérkép eredménye rámutatott, hogy Manónak nincs kullancsfertőzése, viszont az immunrendszere nagyon legyengült. A Lyme kór elleni vakcinára nem termelt megfelelő mennyiségű ellenanyagot, így, bár oltva van, mégsem védett. Ezért immunerősítő szert kapott és 4 hét múlva meg kell ismételni a vérképet.

Tegnap ismét a Hajógyári szigeten voltunk barátainkkal és a kutyáinkkal. Eredetileg délután 2 kor akartunk menni, de a nagy meleg miatt áttettük az utolsó pillanatban a találkozót este 6-ra. Ezt aztán elkezdtük megbánni 4-kor, amikor elkezdett dörögni az ég és szakadni az eső. On-line tartottuk a kapcsolatot és végül 6-kor mindenki útnak indult a célpont felé. A szigeten már elállt az eső, sőt a nap is kisütött. Lementünk a vízhez, ahol Manót sikerült a vizbe beküldeni (Tomi kavicsokat dobált neki). Rá is fért a fürdés, mert az odafelé vezető úton mocsarazott, dagonyázott egy kicsit és csupa sár volt. A vízbe először csak szügyig ment bele, aztán egyszercsak kiment a lába alól a talaj és kénytelen volt úszni. Már 8 óra is elmúlt, amikor feleszméltünk: ideje hazamenni. A kutya teljesen kimerült az új élményektől és beájult.

Manó, Zizu és Tádé

Mazsola és Zizu

"Hűha, sűllyedek... na majd a farkincámmal kormányozok"

"Ajaj, hol a talaj?....úszok, úszok..."

 "Na ezt megúsztam, pucolás innen..."

Manót ma délután magammal vittem vendégségbe Kati barátnőmhöz, aki teljesen odavan a kutyámért. Szerencsére Manó nagyon rendesen viselkedett. Miután körülnézett, a konyhában igyekezett felhívni magára a figyelmünket és szólt, hogy ő is szereti a sajtot, meg a pirítóst (kapott). A szobában szépen lefeküdt a neki odakészített pokrócra, persze a figyelme nem lankadt. Figyelt, és produkálta magát, hátha leesik még valami.

 "Nagyon jó kiskutya vagyok... látod csak szólnod kell és modellt ülök."

Az állandó esti séta csapata tavasztól kibővült. Az új kutyus Shéna (most 4,5 hónapos), hamar beilleszkedett a társaságba. A "táncrend" pedig a következő: 3/4 7-ig bevárjuk egymást a garázsok mögötti füves területen, ahol a kutyák szabadon hancúrozhatnak, majd az útirány eldöntése után indul a menet. A felső patakparton még póráz nélkül mehetnek a kutyák, kivéve, aki éppen büntiben van. Tegnap azonban minden kutya - Sütinek köszönhetően - pórázon volt, mert egyikünk sem akarta, hogy a kutyája megtalálja és belefetrengjen Süti által megtalált és kipóbált döglött vakondba. A séta utcai részénél pórázon vannak az ebek. Manónál a pórázfegyelem egészen a macskás részig kitűnően működik. Ott viszont elszabadul a pokol, mert teljesen megőrül a kutya. Rohannak a kerítés mellett Zsanival és kukkolják a macskákat. Manó egész testében remeg az izgalomtól.

 A négyek: Manó, Süti, Shéna és Zsani

Shéna addig cukkolja a két haramiát (Manót és Zsanit), amíg azok birkózni nem kezdenek vele. Semennyire nem zavarja, hogy a másik két kutya lebirkózza, rágcsálja őt.

 Mind a két kutya feszült figyelemmel lesi  a macskákat.

A múlt hétvégét (egy nap hosszabbítással) Döbröntén töltöttük, és beváltottuk a nyereményünket, amit a Hasik szálló fotópályázatán nyertünk. A kutya a faluban be volt tojva rendesen, mert minden portál mögül vad ugatás fogadta. Nem tudom mit mondhattak neki, de eléggé félt. Aztán amikor meglátott egy macskát, elillant a pánik és a szokásos cirkuszát előadta: rohanni akart a cicák után és nyüsszögött, hogy nem engedem. Pénteken Borostyán-kútra kirándultunk. Manó végig póráz nélkül volt. Tulajdonképpen nem volt kockázat, mert ő jobban félt attól, hogy elveszik, mint mi. Szépen figyelt, jött. A környék viszont kullancsban igen gazdag. 3 dög is mászott a csápjait dörzsölgetve: "háhá, kutyavér, kutyavér..", de nem volt szerencséjük, nem tudtak enni Manóból. Este Tomival közösen egy legyet üldöztek, Manó csak úgy kapkodta a fejét és csattogtatta a fogait.  

                                                                                             (Borostyán-kút)

 "Az a kis tó innen fentről is milyen szép... "

"Most mit izgultok? Nem fogok belemenni..."

A szombat délelőttöt a minigolf pályán töltöttük. A játék azonban a kutyával kissé nehéz volt. Manó úgyanis rástartolt a golflabdára. Az egyik pályán Tomi egy ütésből belökte volna, de Manó résen volt és mielött a lyukba ért volna a laszti felkapta és elszaladt vele. Így a 18 pálya teljesítése kb. kétszerannyi időbe telt és kétszerannyi mozgásba, mert Manó elég sikeresen lopkodta a labdát.

" Nyugi, bőven elkapom, mielött a lyukba esne..."

A minigolfozás után Tomi elvitte Manót a Bitva patakhoz, amíg én úsztam, szaunáztam. Természetesen felmásztak a Szarvaskői várromhoz is.

 "Erre kell menni? "                                                                         (Bitva patak)

 "Asszem, ebből a szögből tavaly nem fotóztál!"                        (Döbrönte - Szarvaskő)

Nem indult zökkenőmentesen a vasárnapi kirándulásunk, mert az eső reménytelenül esett, de végül szerencsénk volt. Vácnál már csak szemerkélt és mire a Bánki-tóhoz értünk teljesen elállt. A tópartot Manó nagyon élvezte rohangált, szimatolgatott. A tóparti séta után átmentünk Diósjenőre, hogy feltérképezzük azt a panziót, ahova a nyári csoport-találkozót tervezzük. Nagyon jó kis helyet találtunk. Természetesen itt fel sem merült, hogy a kutya nem jöhet be. Manó is alaposan körbenézett. Sétáltunk egy kicsit az erdőszélén, amíg az ebédünk elkészült, majd jóllakottan, elégedetten hazaindultunk.

 "Jéé, de érdekes... annyi minden van itt, azt sem tudom hova fussak."       (Bánki-tó)

 "Hohó, mocsárszagot érzek... nincs itt valami hal vagy béka? "                (Bánki-tó)

 "Milyen jó itt futkározni..."                                                               (Diósjenő)

 "Rendben, ez a hely nekem is megfelel..."                                          (Diósjenő)

Húsvét vasárnap elmentünk kirándultunk a Délegyházi tavakhoz, ami nagyon tetszett Manónak. Talált - a horgászok által otthagyott - sülthal-farkat, amit mondanom sem kell megevett. Aztán bemerészkedett a tó sekélyes részébe és nagyon élvezte a póráz-nélküliséget. Hazafelé jövet a senki földjén gyönyörű orgonabokrot láttunk...

"Menni vagy nem menni... ez itt a kérdés."

"Juj, mi van ott...talán egy hal?"

"Húha, ez nagyon mély...itt inkább nem megyek bele.."

" Na lássuk csak... mit lehet itt találni.."

 "Várjatok meg... nehogy itt hagyjatok! Jövök.."

 "Amíg te virágot szedsz én körül nézek itt... már ha kilátok ebből a nagy fűből..."

 " Nana, nehogy elmenjetek... úgy látom ma nagyon résen kell lennem..."