Menő-Manó és Ginger története

Manóval a telken voltunk vasárnap. Most nem élvezte különösképpen, mert senki nem ért rá foglalkozni vele. Egy ideig elvolt azzal a csülökkel amit kapott, aztán elkez-dett nyűgösködni, láb alatt lenni. Tulajdonképpen akkor volt csak nyugton, ha leültem a napágyba ami alá ő bemászott és az árnyék-ban,  magát biztonságban érezve he-verészhetett. Sajnos a kullancsok-tól itt sincs biztonságban. Szinte minden nap szedek le róla egy dögöt (szerencsére -eddig - egy sem fúródott bele a bőrébe). Háát nem boldog a kutya amikor átfésülöm. Ha meglátja a fésűt már menekül... Jövő héten megkapja a Lyme kór elleni emlékeztető oltását.

Na ezt elkiabáltam, ma 2 db befúró-dott kullancsot szedtem ki Manóból. Most figyelni kell a kutyát.  

Manó menekül a csülökkel - pedig senki nem akarta elvenni tőle. De nem hitte el. Biztos, ami biztos.

Éjjel arra ébredtem, hogy Manó fel-alá járkál a lakásban. Először arra gondoltam, hogy biztos látott az erkélyről egy macskát és az izgatja (bár gyanús lehetett volna, hogy nem nyüsszög). Aztán felugrott az ágyra, de ahelyett, hogy eldőlt volna csak ült gubbasztva. Szegénykém arra akarta felhívni  a figyelmemet, hogy ő bizony rosszul van. Szerencsére nem az ágyra hányt, hanem a parkettára. Aggódtam, hogy esetleg egy olyan vírust nyalt fel, mind pár napja Süti (a doki szerint elég sok kutya elkapta és jelentkezett hányásos, étvágytalan panasszal). Úgy néz ki Manónak van étvágya. Lehet, hogy a tegnapi koplalós napja miatt hányt (sok sav, amit ugye semmi nem tudott lekötni okozta a bajt).

A múlt héten futótűzként terjedt a hír a kutyások között, hogy ma este gyűlés lesz, a garázsok mögötti zöld területen, aminek a témája, legyen ismét hivatalosan kutyafuttató a patakpart környéke. Ennek az volt az apropója, hogy a közterület felügyelők már itt is megjelentek és büntették a pórázt mellőző gazdikat, sőt a nagyobb kutyáknál a szájkosarat is hiányolták. Arról volt szó, hogy valami képviselő is jön, de csak mi kutyások voltunk. Kb. 50-60 gazdi (+kutya) gyűlt össze és aláírtuk azt a levelet, amit a polgármesternek fogunk elküldeni, akinek joga és kötelessége, hogy a kerületben a kutyafuttató helyet kijelölje. Kiváncsi vagyok mi lesz ebből.

 "Nekem ez tetszik... remélem a gazdik elintézik, hogy szabadon rohangászhassak.."

Vasárnap blökis barátainkkal találkoztunk ezúttal a Népligetben, mert a megszokott helyünkön a Hajógyári szigeten a közterület felügyelők vadásznak azokra akik póráz nélkül sétáltatják a kutyáikat. (Állítólag szinte teljesen kiürült a sziget a hír kapcsán.) A játszótársak: Mazsola, Tádé, Zizu valamint a most megismert Rozi (basset hound) és Sheriff  (yorki) volt. Menet közben csatlakozott hozzánk még Szofi (westie) meg még pár ismeretlen kutyus is. Bár szép száraz időnk volt, és nem volt saras sem a terep, mégis sikerült találnunk egy mocsarat, ahova Rozi se szó se beszéd beslattyogott. Manó is jó ötletnek tartotta és utána ment. Aztán előkerült Rozi sipolós labdája és innentől kezdve Manót csak az érdekelte. Sheriff Tádét zaklatta (Mazsinál is próbálkozott, de ő rövid úton lerázta) majd amikor megérkezett Zizu megtörtént az átrendeződés. A labdáért Manónak már küzdenie kellett, mert Zizu lefutotta a kutyám. Később egy kicsi fekete kutya jött oda hozzánk és próbálta meg odadugni a labdához az orrát. Manó azonnal letámadta és a szerencsétlen kiskutya úgy megijedt, hogy elszaladt. Tádé még rásegített, megkergette, hogy gyorsabban szaladjon (még jó, hogy nem futott világgá, megfogta a gazdija). Miközben a kutyák hancúroztak mi is jól éltünk. Niki (Zizu gazdi) pogácsát, Laci (Mazsi, Tádé gazdi) almáspitét hozott. A fiúgazdik szokás szerint fotóztak, videóztak.

 " Tartsd az ütemet Rozi, lépjünk egyszerre, nehogy felverjük a sarat..."

 "Húha.. asszem kicsit sáros lettem... remélem a gazdi nem veszi észre.."

 "Hehe, ezt ugyan nem szerzitek meg tőlem..."

" Kitenni a 18-as karikát... Én nem is nézek oda..."

 "Figyu, ott mintha jönne valaki, csak nem Zizu?"

 " Na eddig tartott... Zizu megszerezte a lasztit... nem baj... neki kivételesen engedem"

Teljesen elment az esze a kutyának. Tegnap este már éppen nyitottam a kaput, amikor majdnam kirántotta a karomat a vállamból, mert meglátott egy macskát és mint az őrült megindult utána. Ezek után a lépcsőházban nem is engedtem el, mert féltem, hogy gondol egyet leszalad és ha valaki éppen akkor jön, nyitja az ajtót kislisszol macskára vadászni. Úgy látszik rég volt már a sógornőmnél, ahol a lábát sem teszi be abba a szobába ahol Mázli macska bújik el előle. Ma amikor a telekről indultunk haza és az utcán (szerencsére a kutya pórázon volt) sétáltunk egy kicsit, ott is megindult egy cica után. Aggasztó ez a viselkedése.

 " Mi mozog ott? Talán egy macska? "

 "Na jó...segítek inkább a gazdinak, ne mondja, hogy világátka vagyok. Ások egy kicsit."

A nyárias meleg okán egész nap, sőt éjjel is nyitva van az erkélyajtó. Manó ezt nagyon élvezi, gyakran kifekszik napozni, vagy hűsölni. Persze az erkélye-zés ugatással is jár, mert minden szokat-lan hangot kommentál. Ráadásul  lomta-lanítás volt a hét közepéig, amit folya-matosan meg kellett ugatnia. Remélem szép marad az idő. Most már egyre hosszabb időt tudok sétával tölteni és a velem való sétára Manónak is nagy szüksége van. Kezd elkanászodni a ku-tya úgyhogy ideje, átismételni az enge-delmességi gyakorlatokat. A minap már a papám is arra kényszerült, hogy adjon neki egy pofont, mert még a pórázon is volt képe, mersze megkísérelni, hogy felzabáljon valamit.

Este nagy cirkusz volt, mert Manó meglátott az erkélyről egy macskát ban-dukolni. Teljesen bepörgött, nyüsszögve rohangált fel-alá. Szeretett volna lemen-ni, és vadászgatni egy kicsit.

                                                       "Jól van, na. Abbahagytam az ugatást. Be is jövök inkább."

Hétfőn a reggeli sétát már velem tette meg Manó, miután a kötés is lekerült a lábamról. Tényleg szépen figyel, és jön. Vivivel és Bogival (tibeti terrier) találkoztunk, akikkel egy jót játszott, aztán elment pockozni. Miután elég nehézkesen és csak lassan tudok lépegetni (arra is kell figyelnem, hogy a beidegződött sántikálást ne folytassam), nem mentem árkon-bokron keresztül oda a kutyához, hogy megfogjam, hanem elindultam hazafelé. Már letértem a betonútról a garázsok felé, amikor Manó a fejéhez kapott és utánam rohant. A 10 percesnek indult sétából lett 30 perc, úgyhogy a nap hátralévő részében felpolcolt lábbal heverésztem és azt hiszem egyelőre így is kell tennem, mert a keddi, és a ma reggeli séta után is eléggé megdagadt a lábfejem :((

Manó amilyen gyorsan betolta a ma-lacorrot, olyan pánikban volt a malac-fültől. Amikor odaadtuk neki, ledobta és elkezdett körülötte ugatva táncol-ni. Először azt hittem játszani akar, de párszor megugrott a kutya, és az ugatása is inkább félelemre, mint já-tékra utalt. Már kezdtem azt hinni, hogy ennek a nasinak másik gazdát kell keresnünk, amikor tettem még egy kísérletet, hogy megmagyaráz-zam neki, hogy ez rágcsa. Beletet-tem a táljába a fület. Nos, ezt rögtön megértette, mert azonnal nekiesett és boldogan elkezdte csócsálni.         Úgy látom a marhacsíkok is ízlenek neki.

Már második hete sétál Manó nélkülem. Tomi, apu, Zsani gazdái és Süti gazdija viszik le a kutyát. Mindenki azt mondja, hogy milyen rendes, szófogadó, jó kiskutya (alig akarom elhinni). Apu egyre jobban belejön a kutyasétáltatásba, már játszik is vele, tobozokat dobál neki, persze flexin van a kutya. Tomi el meri engedni és csak a pocoktanyánál van gond a behívással egyébként nagyon szépen hallgat rá. Már nagyon várom, hogy én is lemehessek, mert Manó kalandjairól így csak másodkézből értesülök. Pl. amikor Zsaniékkal sétált, felugrott egy emelvényre Zsani után, amiről aztán nem mert leugrani, úgy kellett leszedni, de az is mókás szitu lehetett, amikor találkoztak egy másik westie-vel, aki-vel Manó elkezdett volna játszani, ám Zsani előadta a szokásos féltékenységi jelenetét, hogy Manó csak vele játszon, más kutyával ne. 

 "Igazán elengedhetnél egy kicsit...nem árullak be a gazdinak... ígérem..."

Tomi elment Manóval vásárolni. Ennek eredményeként egy nagy szatyor nasival (dentix, malacorr, csülök, fül stb.) meg egy új nyakörvvel tértek haza. (Bezzeg ha én veszek valamit akkor azonnal megkapom, hogy elkényeztetem a kutyát, minek vettem már megint ezt-azt) El tudom képzelni mi volt az üzletben: Manó biztos mindenhova izgatottan bedugta az orrocskáját, Tomi meg módszeresen feltérképezte az árukészletet és ami megtetszett neki azt a kosarába rakta. Mindenesetre Manó nagyon örült pl. a malacorrnak és boldogan rágcsálta. Aztán el akarta ásni és fel-alá jött, ment a lakásban.

 "Siessünk Tomi, már alig várom, hogy megkapjam a nasikat..."

Délután meg kellett büntetni Manót, mert nagyon elkanászodott. Az még hagyján, hogy a délutáni sétánál kizsarolta, hogy Tomi megvegyen neki egy labdát (a virágárusnál a földön egy kosárban labdák voltak, amire azonnal rámozdult), de amikor letettük a játékot a dohányzóasztalra, akkor legnagyobb megdöbbenésünkre felugrott az asztal tetejére! Tomi szépen nyakon ragadta és kitette az előszobába, hogy ott egyedül elgondol-kodhasson a viselkedésén, vacsit sem kapott (ugyis aktuális volt már egy koplalónap).

Sajnos Manó március 14-re betervezett Ü3 vizsgáját el kell halasztanunk, mert megmű-tötték a lábam és pillanatnyilag még a sétáltatáshoz is segítséget kell igénybe vennünk. Szerencsére, míg kórházban voltam Tomi itthonról dolgozva tudott vigyázni a kutyára, és kutyás barátaink is felajánlották a segítségüket. (Megjegyzem Tomi teljesen elhódította tőlem Manót. Arra való hivatkozással, hogy kötődést akar kialakítani folyamatosan sajttal tömte, ha megérdemelte a kutya, ha nem. Majd teperhetek, hogy visszaszerezzem a pozíciómat. Na, csak álljak újra lábra.) 

A kutyasuliban tök rendesek voltak, amikor felhívtam őket, hogy szeretném a bérle-temet, - február elején vettem (10 alkalmas 3 hónapra érvényes) és amit ugye a jelen körülmények között biztos nem tudok felhasználni, - meghosszabbítani. Mondtam, hogy tudok hozni kórházi zárójelentést, orvosi igazolást stb, de azt válaszolták, hogy nem kell semmi ilyesmi, gyógyuljak meg és várnak vissza.

Szombaton elkanyarodtunk a Népsziget felé, hogy felmérjem a sárhelyzetet. Elég vizes volt a terep már a bevezető úton is. Gondolom az éjszakai esőzés csak rontott a talaj állagán, ezért úgy döntöttem, ma nem megyünk mocsarazni, kihagyjuk a sulit (a mai klub témája úgyis az örző-védő munka, az meg nem annyira érdekes nekünk). Hátul a patakpart felé vezető út reggelre szépen lefagyott. Még jó, hogy nem estem el. Már csak az hiányzott volna. Érdekes, a patakparton nem volt latyak, a füves rész jobban felveszi a ned-vességet. Manót ott elengedtem, ő meg szokása szerint azonnal elkezdett pockok-ra vadászni. Teljesen lefoglalta ez a tevé-kenység. Aztán többszöri hívás után oda-futott hozzám, de csak időnként kapcso-lódott be a többi kutya játékába. Mindíg vissza akart menni a pocoktelepre.

A hétvégére egy csomó klassz dolgot terveztünk. Többek között a Margit-szigeten egy sétát Zizuval, Mazsolával és Tádéval. (Ezutóbbi kutyák gazdija Laci, még almás pitét is kilátásba helyezett). Aztán a sétából nem lett semmi, mert hiába sütött a nap szombaton, az előző napi eső miatt a már száradó talaj ismét sártengerré vál-tozott. Bánatomban sütöttem egy tepsi lekváros rácsos linzert. Kellett is a vigasz, mert kutyasuli pályája ma is elég sáros volt, amire ugyan lehe-tett számítani, mert amikor csütörtökön gyakorolni kivittem Manót, olyan láp fogadott minket, hogy az ajtón sem tudtunk bemenni, sőt azon aggód-tam, hogy a kocsival beragadok a dagonyába.     A klubfoglalkozás elején még használható volt a pálya (az engedelmességi bemutató koreográfiáját tanultuk, gyakoroltuk, amivel a bemutatókon szerepel a kutyasuli). 11,00-től kezdődtek a próbavizsgák, amire mi is jelentkeztünk E2 szintre. Mire sorra kerültünk a pálya teljesen elmocsarasodott és Manó is elég fáradt volt már. Ennek ellenére 72-84 pont közötti pontszámokkal sikeres volt a vizsga. (A teljes leendő bírói testület pontozott). A tanulság számomra pedig az, hogy nem szabad ennyire lefárasztani a kutyát vizsga előtt.

 "Na végre, a vizsga és a fürdés után itt a jól megérdemelt jutifalatom..."

Manót ma kozmetikába vittem, mert már elég loncsos volt. Utoljára november elején voltunk, úgyhogy eléggé aktuális volt már. Mintha megérezte volna, hogy most nem bulizni viszem. Alig akart bejönni a garázsba a kocsihoz. Amikor érte mentem hihetetlenül örült. Ennyire talán még sohasem.

 "Végre túl vagyok ezen. Egy jó darabig hallani sem akarok semmiféle pucerájról."

A mai nap a sárról szólt. Teljesen elolvadt a hó és a talaj még nem tudta felvenni a tetemes mennyiségű nedvességet. Azon túl, hogy a kutya nyakig saras lett, én is. Nem volt egyszerű a csúszós talajon a feladatokat végrehajtani. Na nem a kutyának, nekem. Manó rezzenéstelen pofácskával vágta hasra magát a fekszik parancsra a legnagyobb sárban is, míg a nagyobb kutyák, óvatos fekvőtámasszal próbálták a fekvést imitálni. Én meg nem is a kutyámra figyeltem, hanem arra, hogy ne taknyoljak el. Ma is ott volt Marcipán, aki szintén nem riadt meg a sártól. A két westie nagyon élvezte, hogy a dagonyában hancúrozhat. A játék mellett megtanultuk az akadályon keresztüli behívást (ez már E3 szintű feladat). Manó ugyan megpróbálta a dolog könnyebbik végét megfogni és kikerülni az akadályt, de Szilvi (oktató) nem hagyta, hogy szórakozzon és a végére már szépen ugrott, jött a kutya.

 "Gazdi, nekünk most miért is kell itt feküdnünk...?"                                                   (a fotózás kedvéért felküldtük a két kutyát a dobogóra)

Manóval jó lenne, ha az Ü3 vizsgát le tudnánk tenni a tavaszi vizsgaidő-szakban. A felkészüléssel már egész jól állunk, mert az ügyességi aka-dálysor már megy, a kézjelekkel való irányítás is. A bójához (15 m) való kiküldést, a behívás (30 m) közben a megadott sávban ültetés és az apport feladatokat kell még gyako-rolnunk. Az apportnál kicsit aggaszt, hogy amikor visszahozza a cuccot elkezd táncolni körülötte, hogy dobjam el újra. Ezért most nem a labdát, hanem a csomózott kötelet dobáltam neki. Na nem is hozta mindíg vissza. Időnként félúton elhagyta és persze várta a jutalmat. Ma kimentünk délután egy kicsit a Népszigetre. A behívás közben történő megállítás, ültetés meg-lepően jól ment. Úgy látszik itt erősebbek az alapok. Kétszer is jól megcsinálta, úgyhogy nem is eről-tettem tovább. A bójás feladatot sajna nem tudtuk gyakorolni, mert a szertárban nem volt egyetlen bója sem. Az összes az őrkutyák mögötti tárolóban volt, ahova nem tudok bejutni.

A sulin ma teljes volt a káosz. Az összes akadályt kivittük a pályára és szabadon gyako-roltunk. Ennek eredményeként az összes gazdi meghülyült, minden akadályon azonnal át akarta küldeni a kutyáját. Én sem voltam kivétel. A kutyák össze-vissza szaladgáltak, egymást akadályozták. Az óra közepére lecsengett ez az őrület és ekkor már minden akadálynál 2-3 kutya gyakorolt, majd ment a következőhöz. Manó a távolugró akadályt a hétköznapi gyakorlás következtében azonnal és hibátlanul vette. A kúszó, ami a fő kedvence szintén nem okozott gondot. A karika átugrásánál azonban szükségünk volt némi segítségre. Szilvi (oktató) közreműködésével sikerült nagy nehezen átcsalogatni Manót, aki ezután többször magától is átugrott a karikán. A szlalom tanulását is elkezdtük. Egy gazditárs mutatta meg, hogyan lehet a legkönnyebben megtanítani a kutyát. A pálcás akadályon is átküldtem  Manót. A mérleghintán viszont csak egyszer szaladt át, billent egyet a hinta, amitől betojt és ezután  még a lábát sem tette fel a pallóra. Tanulság: elég lett volna, 2-3 ismert és 1 max 2 új akadályt kipróbálni, gyakorolni.

 "Ez a kedvencem, ezt bármikor megcsinálom..."

Vasárnap az agility-t áttették este fél hétre és Mogyoródra, ahova nem mentünk el. Így a 9 órás engedelmes-ügyes foglalkozáson vettünk csak részt. Az őrző-védőnek éppen vége volt, mire kiértünk. Gondoltam, hátha last minute-ban beférünk, hiszen még csak ½9 volt és már nem várt senki, az óra meg elvileg 9-ig tart. Az ŐV-s fiúk azonban azt mondták, a szabály az szabály, ha nem iratkoztunk fel ¾8-ig, akkor nem foglalkoznak velünk és inkább elmentek. Értem én, hogy miért van a szabály, de azért kicsit meglepett ez a merev elutasító magatartás. Persze az egész különösebben nem izgalmas, mert úgysem akarunk ŐV-n vizsgázni. Ha nem lesz 8-tól máskor sem agility, akkor nem megyünk ŐV-re sem, mert nem fogok egy órát azért ácsorogni, hogy 3-4 percet foglalkozzanak a kutyámmal. Az engedelmes-ügyesen történt velünk egy kis baleset, mert Manó figyelmetlenül ugrotta át a távolugró akadályt és beesett a padok közé. Nem is akart többet semmit sem átugrani. Rudi (oktató) az óra végén külön foglalkozott Manóval, hogy kioldja ebből a félelméből. A héten itthon gyakoroljuk az ugrást egy seprűnyél segítségével. Úgy tűnik ez már elég jól megy, ezért kivittem Manót gyakorolni a Népszigetre. A ferdepalánk + kúszó + távolugrás kombinációt gyakoroltuk és külön a távolugrást.

"Gondoljuk csak át gyorsan, biztos, hogy én át akarom ugrani? "

 "Na jó, átugrottam, de csak azért mert sajtot hoztál."

Manónak nagyon jól sikerült a hétvégéje. Szombaton a Hajógyári szigeten találkoztunk blökis barátainkkal. A közös sétát abból az alkalomból rendeztük, hogy Mazsola 12 éves lett. Szép számmal összegyűlt az ünneplő kutyasereg és a nagy zöld réten hatalmas party alakult ki. Manó és Zizu fáradhatatlanul rohangált a teniszlabda után (amit aztán elvesztettünk) mindaddig, míg Pamacs és Csibike csipogós játékai elő nem kerültek. Manót ezután csak a csipogós cucc érdekelte. Csatlakoztak hozzánk olyan kutyusok is, akiket ott ismertünk meg, többek között még két westie is. Edit és Laci (Mazsola és Tádé gazdik) juhtúrós pogival és pezsgővel is készültek, hogy koccinthassunk a kis ünnepeltre. Az alkoholos pezsgő kinyitása némi gondot okozott, de aztán Lacinak sikerült kipiszkálnia a parafadugót. A kutyák hancúrját a fiúgazdik folyamatosan fotózták, videózták.

"Ne izgulj Zizu, nálam van a labda viszem én, neked nem kell ezzel fáradoznod..."

"Kvízjátékunk első kérdése: ki, kicsoda?"

 Tádé, Mazsola (az ünnepelt) és Pamacs

Pamacs és Csibike

Irisz megadta magát Zizunak és Manónak, gondolta jobb a békesség...

Mazsola őrizte az elemózsiás kosarat, amit nagyon jól tett, mert több kutty is meg-próbálta beledugni az orrát.

 És volt aki kapott pezsgőt... 

A séta végefelé csatlakozott egy 5 hónap körüli westie, vesztére felöltözve. Tádénak  nem tetszett a ruha, ezért úgy döntött tépni róla.

 Tomiról is készült egy paparazzi fotó (mellette Manó bámulja, hogy Zizu mit szaglászik)

A partyról készült videó Zizu oldalán megtalálható.

Kedves olvasóim Manót indítottam az Alpha Zoo facebook-os fotóversenyén. A szavazást január 20. este 8-ig meghosszabították 

Köszönöm szépen a szavazatokat, amit Manóra leadtatok. Az oldal üzenőfalán lévő bejegyzések okán - a szépségverseny átment "kinek a kutyája szánalmasabb" versenybe, versenyfotónkat töröltem.

A versenyfotónk:

Csütörtök délután, amikor hazaértem olyan rosszul voltam, hogy még a kutyát sem tudtam levinni. Vsz bekaptam valami vírust vagy bacilust. Aput kellett megkérnem, hogy jöjjön át és vigye le Manót, mert Tomi csak késő este jött haza és a kutya addig nem bírta volna ki. Szegény apukám nem egy rutinos kutyasétáltató, már a póráz kezelésével is meggyűlt a baja. Manó meg azonnal megérezte a határozatlanságot és kihasználta a helyzetet. Láttam az erkélyről, hogy össze-vissza kolbászol és rángatni is kellett.

Nagyon gyenge vagyok, főleg fekszem egész nap és nincs erőm, hogy a kutyával foglalkozzak, amit Manó egyáltalán nem ért. Időnként hozza a labdáját, nézeget a polc felé, ahol a sündisznója van és vsz kevés neki a mozgás is. Még jó, hogy holnap már hétvége lesz és Tomi hosszabb időre is le tudja vinni. Remélem vasárnap estig rendbe-jövök és a jövő héten már helyre áll a megszokott rend.

ui. Na a teljes rend helyreállásáig még egy kicsit várni kell, mert vasárnap este Tomi robbant le. Még jó, hogy nem egyszerre lettünk betegek. Kutyás barátaink felajánlották, hogy leviszik Manót is sétálni (péntek este így is történt - Ági, Orsi, köszi:). Manó, amikor meglátta Sütit Orsival feljönni a lépcsőn, hátra sem nézett, rohant oda hozzájuk. Észre sem vette, hogy már nem én vagyok a póráz végén.

Manó még vasárnap egy elejtett húsdarabkára lecsapott és mire Tomi odalépett hozzá, egészben lenyelte. Nem sikerült kikotorni a kutya szájából. Ez azért gáz, mert csirkehús volt, amit felzabált és arra allergiás. Hétfőn persze vakarózott intenzíven. Az orrocskája tiszta piros volt - kivakarta - és az egyik füle is begyulladt kissé. Szerencsére van itthon fülcsepp (jól felszerelt állatpatikánk van itthon az ilyen esetekre: szemcsepp, fülcsepp, fertőtlenítő, gyulladás-csökkentő krém, fájdalomcsillapító) így azonnal kezelésbe tudtam venni. Remélem megússza ezt a csirkés kalandját doki nélkül. Persze nem csak az otthon leejtett kaja jelent veszélyt. Most, hogy enyhébb az idő előkerült mindenféle szemét a hó alól a parkban. Manó úgy gondolta, kiegészíti egy kicsit a kosztját. Nagyon kell figyelnem, mert a minap is egy csontot kellett kiszednem a szájából. Tudta a kis bestia, hogy nem eheti meg és rossz fát tett a tűzre. Lapított, amikor rászóltam, hogy köpje ki, de nem akarta ideadni a "zsákmányát", úgy kellett szétfeszítenem a száját.

 "Igazán nem értem miért kell mindent elvenni tőlem..."

Egész héten azon morfondíroztam, hogy elkezdjük-e már januárban a klubfoglalkozásokat, vagy várjuk meg a tavaszt. Azon is törtem a fejem, hogy milyen ágazatra menjünk. A nyomkövetést kizártam, mert hajnali 6-ra úgy érzem képtelen lennék bárhova is elvinni a kutyát, különösen addig, amíg ilyen sötét van reggel. Az őrző-védő ágazat is necces volt, mert attól tartottam, hogy harsány nevetés kísér majd minket, ha megjelenünk, bár középfokon az oktató kifejezetten javasolta. Ezen a foglalkozáson ugyanis megtanul-hatom a kutya vadászösznönét kontrollálni, az pedig a macskák ellen hasznos lehet.

Végül erőt vettem magamon és vasárnap 1/4 8-kor kimentünk a Népszigetre. Kipróbáltuk az őrző-védőt (kissé megnyugtatott, hogy egy yorkit is láttam ott), részt vettünk az agilityn és utána az engedelmes-ügyes foglalkozáson. Manó úgy láttam nagyon élvezte mindet, bár az őrző-védőn nem értette mit kellene tennie. Játszani akart a "zsákmánnyal". Az agility szuper volt. Nem volt semmi üresjárat. Hatan voltunk két csoportra osztva és amíg sorra kerültünk, addig Ákos (oktató) azt a feladatot adta, hogy "formálással" érjük el, hogy a kutya 2 mancsával rálépjen egy négyzetalakú idomra (később ennek nagy hasznát fogjuk venni a tanításnál).

Az engedelmes-ügyes foglalkozáson aztán Manó belekeveredett egy balhéba. Rosszkor volt rossz helyen. Arra lettem figyelmes, hogy több nagy kutya gazdija is rákiált a kutyájára. Az enyém meg egy halom kutya közül, hátracsapott füllel, behúzott farokkal jött hozzám. Nem is mozdult el mellőlem legalább 10-15 percig. A feladatokat, ahhoz képest, hogy ilyen sok kutya között kellett dolgozni és először próbálta, egész jól csinálta. Az ügyességi feladatoknál pedig mi voltunk a legjobbak.            

A végére jól elfáradtam, még szerencse, hogy enyhe volt az idő, így nem fagytunk szét. Már 11 óra is elmúlt mire hazaértünk.

Manónak mókával és kacagással kezdődött az új év. Vasárnap a Hajógyári szigeten találkoztunk blökis barátainkkal. Mazsola, Tádé, Zizu, Irisz és Manó alkotta a kutyafalkát (a séta elején még egy Elvis nevű kutyus is velünk volt). A középpontban ismét Zizu labdája volt, amit aztán sikeresen elhagytak a kutyák. Manó a labdázás közben csak a játékra koncentrált, egyáltalán nem figyelt másra. Nagyon élvezte a rohangászást, de azért nem feledkezett meg arról sem, hogy ásson, vagy szimatolgasson. Amikor visszafelé sétáltunk, akkor már oda tudtam magamhoz hívni, labdázás közben semmi esélyem nem volt erre. (videó a sétáról Zizu blogjában)

"A csudába, Zizunál van a labda, remélem így hárman csak elkapjuk"

 "Azt hiszem edzenem kell, most meg Tádé lógott meg..."

"Na végre, megszereztem...látjátok csajok, most nálam van a labda..."

 "Hoppá, Írisz, most lebirkózlak.. add meg magad..."

 "Várjatok, itt van valami...talán egy pocok.."

 "Éééén? Én nem ettem föl semmit... csak egy kis havat nyalogattam.."

Kicsit izgultam, mit fog szólni Manó a szilveszteri durrogta-tásokhoz. Este Tomi vitte le sétálni és azt mondta Manót nem izgatta különösebben a hangzavar. Egyszer-egyszer megugrott, de pánik nem volt. Itthon aztán fél tíz felé már szeretett volna szunyálni és ki-be járkált a hálószobá-ba, hívott minket. Miután senki nem ment vele aludni, nagy duzzogva odafeküdt a kanapé mellé, majd a helyére. A pezsgőbontás persze azon-nal felkeltette az érdeklődé-sét. Tomi letette neki a poharat, amibe gyorsan bele is kóstolt, de nem ízlett neki, mert prüszkölve hátrált. A juhtúrós pogácsákból viszont szívesen evett volna többet. (1 db-ot kapott) Az éjfél utáni tüzijátékra és a többi hangos zajra egyáltalán nem reagált. Viszont hajnali 3-kor, amikor valaki trombitált az utcán felriadt a kutya és éktelen ugatásba kezdett. Alig tudtuk megnyugtatni.