Menő-Manó és Ginger története

Váratlanul jött az ötlet, hogy menjünk bulizni a Hajógyárira. Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy megyünk-e. Aztán mindenki hirtelen úgy döntött, hogy menjünk. Kriszta, még Nicket is bevetette csaliként. Nick a 3 hónapos westie-palánta hordozóban jött, majd a sziget közepén a gazdi bedobta a mélyvízbe. Olyan édes, pindurka. Ha arra gondolok, hogy Manó is volt ekkora...  A szigeten szép havas volt a terület, amit a kutyák nagyon élveztek. Jó, hogy kimentünk. Mind a kutyák, mind pedig mi gazdik jól éreztük magunkat. Manó alapvetően jól viselkedett (rohangált, de nem ment túl messzire, osztogatásnál elsőként jelentkezett stb) bár volt egy gyenge kisérlete a megpucolásra, amikor a kerítéshez érkeztünk, de időben meg tudtuk állítani és visszahívni.

Úgy volt, hogy kalács-partyra viszem Manót. Ez azt jelenti, hogy a gazdik méteres kalácsot kajálnak, a kutyák meg randalíroznak. Sajnos az időjárás közbeszólt. Akkora hó zúdult ránk, hogy esélytelen lett volna Laciékhoz ellátogatnunk. A party-t ma reggel mindenki lemondta. Manónak a randalirozás azonban nem maradt el. A parkban élvezhette a havat.

"...hóember - kutya - hóember - kutya - hóember... "

Még tavaly építettek egy szép nagy kutyafuttatót a környékünkre. Végre nem egy zsebkendőnyi terület! Egyetlen hátránya, hogy a kerítés lécei között átférnek a kicsik, így nem tudom este ott elengedni Manót. Nappal nincs gond mert optikai korlátként működik a kerítés és a kutya a játékra figyel, ám sötétedés után vadászni kezd és akkor nem jelent neki akadályt a kerítés. A Városfejlesztési Osztály megigérte, hogy tyúkhálóval körbeveszik a területet. Remélem erre mielőbb sor kerül.

A délutánt a Hajógyári szigeten töltöttük több barátunkkal ismerősünkkel. A terv szerint sétával indult a program, majd a szokásos padunknál eszem-iszommal folytatódott. Manó ezt azonban nem birta kivárni és már útközben elintézett egy svédasztalt. Az egyik gazdinál egy nagy zacskó jutifalat volt. Manó addig-addig ugrált, míg sikerült a zacskót kiborítani. Volt azonnal Las Vegas. Sajnos a kaja nagy részét az én kutyám zabálta fel.

Ez természetesen nem jelentette azt, hogy jóllakott, OKÉ, nem eszik többet, mert mindenkitől kért és kapott.

A padnál pedig Laciék által készített baconos kutyakekszből falatozott. Mindennek következtében itthon nem kérte a kajáját (ilyen sem volt még) és szemmel láthatóan nem volt a toppon. Az éjszaka nyugodtan telt, annak ellenére, hogy délután 5-től olyan petárdázás, durrogtatás volt a környéken, mintha ostrom alatt lenne a város. 1/2 8 körül volt némi tűzszünet, Tomi akkor vitte le Manót egy utolsó körre. A kutyát a szilveszteri petárdázás teljesen hidegen hagyta, ám amikor a szomszédok vendégei jöttek-mentek a folyosón, na az már nem tetszett neki. Reggel teljes csönd honolt az egész környéken és a sétánál csak kutyásokkal találkoztunk.

Sosem látott létszámmal jelentek meg ma a Hajógyárin a sétán a westie-sek. A buli délelőtt kezdődött. Ez nekünk nem éppen ideális, de megoldottuk. Kipróbáltam reggel, hogy Manó vajon szól-e, hogy menne már... aztán 9,30kor úgy döntöttem, hogy kell neki vagy sem, megyünk. A patakparti séta után elindultunk a Hajógyárira, ahol a többiek már szépen gyülekeztek. Manónak Tomi (ő nem tudott velünk jönni, mert dolgoznia kellett menni) még itthon megmondta, hogy fogadjon szót nekem és ne pucoljon meg. Vagy ez vagy a nálam lévő sajt hatott, mert a kutya végig rendesen viselkedett. Ismerkedett a többiekkel, rohangált, játszott ÉS mindíg visszajött.

Manó ismét nem értette a Karácsonyt. Csak nézett nagyokat, hogy mi folyik... és igyekezett láb alatt lenni. Az ajándékosztásnál persze aktivizálta magát. Bár én kaptam az angry bird plüsst, a kutya gyakorlatilag megtámadott, hogy megszerezze. Nem tudom ki volt a dühösebb... a madár, vagy Manó. A plüss hangot is ad ki, ha megfelelő helyen megnyomjuk. Manó küzdött, küzdött, a madárból meg jött ki a hang tovább bosszantva a kutyát.

Sógornőméknél Mázli macska, amikor megneszelte, hogy Manó jön, azonnal elbújt. Csak késődélután lehetett előhúzni, persze akkor is fújt és kimeresztette a karmait. Végül sikerült egy közös fotót készíteni.

Egész héten a meterologiai jelentéseket lestük, mert szombatra országos havazást jósoltak, hol 10 cm, hol 40 cm-es hóval riogatva. Ráadásul nem csak azért kellett drukkolnunk, hogy itt ne essen, hanem Siófok környékén és Nagymaroson se, mert innen vártunk barátokat a sétára és az azt követő bulira, ami a Varga-klánnál került megrendezésre

A mikuláscsomagok már készen voltak és úgy döntöttem, ha elmarad a séta, akkor majd megkapják húsvétkor ... Aztán minden jól alakult, mert egyetlen hópihe sem esett, így száraz, ám jéghideg időben sétálhattunk. Szedték is a lábaikat a kutyák (is) olyan fagyos volt az idő. Csak Masni téblábolt Gabi lába körül. Gondoltam, mozogjon ő is, ezért szépen pórázra tettem (másként nem lehetett elvonszolni) és elsétáltam vele. Amikor elengedtem, úgy futott vissza, mint a nyúl. A sétán résztvettek a WRH klubból is többen ismerősök és újoncok is, és megismerhettük Flórát a Varga-klán legújabb tagját.

Manóra azonnal feladtam a keresztanyjától kapott Mikulás kendőt (Tina és Masni is abban parádézott)  Manó hideg ide, hideg oda lejátszotta a szokásos kűrjét: labdázott, ásott, kicsit futkározott a többiekkel.... de szerencsére most nem pucolt meg. Tomi időben megállította és visszahívta. (Manó némi gondolkodás után jött is)

A séta után felmentünk Laciékhoz, és megkezdődött az ajándékosztás, meg az eszem-iszom. Manó rengeteg játékot és nasit kapott (nem is adom oda mindet neki egyszerre) de mi is kaptunk nasikat, karácsonyi díszeket. Hazafelé még megálltunk az újpesti karácsonyi vásárnál és vettünk selyemfű mézet. Aztán otthon Tomi megkóstolta Laciéktól kapott páleszt (ő ugyebár nem ihatott a vendégségben, mert ő vezetett) és elkezdtük a nasik szétosztását és felfalását.

Pénteken, amikor feljöttünk a sétából, Manó úgy döntött, hogy - miután odalent nem engedtem macskára vadászni (nagy cirkusz volt) - elköltözik tőlem. A folyosó végén lévő lakást választotta... minél távolabb tőlünk. Az ott lakó kint cigizett, Manó pedig odarongyolt hozzá, majd a nyitott ajtón át beslisszolt hozzájuk. Szerencsére szívesen látták, örültek neki. Manó is örült, amikor a háziak legnagyobb meglepetésére, bement a hálójukba és megtalálta az ott lévő plüssöket. Mentem a kutya után .... a szomszédok, behívtak, mivel nem tudták sem elkapni, sem kiterelni Manót, aki aztán szerzett egy kislabdát majd a zsákmányával hazavágtatott (megkaptuk ajándékba).

Ismét nagy buli volt a Hajógyári szigeten. A westie-s csapathoz csatlakozott néhány népligeti ismerős és Siófokról Masni és Tina is. Most egyedül vittem Manót, mert Tominak dolgoznia kellett. A séta első részében nem is volt semmi gond. Manó szépen jött a csapattal, ha behívtam szótfogadott stb. Labdázott (elcsórta valakiét), futkározott, ásott, pocsolyázott - ahogy azt már megszoktuk tőle. Ám hazafelé, amikor a kocsik felé mentünk vissza, az egyik épület kerítésénél leragadt, majd a kapun, ami nyitva volt be is csörtetett a magánterületre. Persze mentem utána.... jó sokáig kellett kergetnem, mig végre meg tudtam fogni, hogy kivezessem onnan.

Tomi tulajdonképpen nem is akart kutyát sétáltatni, csak lejött a garázsba pakolászni. Mivel azonban Manó nélküle nem akart elindulni sétálni, velünk jött....... a kutya kedvéért. Manónak nagyon jó kedve volt. Szabadlábon nyargalászott a réten, futott Tomival, majd lement a patakhoz ásni, meg guberálni. 

(Itt még száraz lábbal)

Na ez lett a kutya veszte. Pontosan nem tudjuk, hogyan történt, mert  mi már csak azt láttuk, hogy tűnik el a feje, a nagy segge belehúzta a patakba, aminek a szélén forgolódott. Tomi rohant le "élete kockáztatásával" menteni, nekem meg hátraszólt: legalább fényképezd.... cipő, zokni le, Tomi a hideg patakba be a kutya után, akinek szerencsére leért a lába és a patak sodrása sem volt veszélyes. A mentés után Manó tovább folytatta a rohangászást mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy ő beesik a patakba, Tomi meg megy utána.

Amikor hazaértünk melegvizes, samponos habfürdőt kapott Manó, amit nem biztos, hogy jutalomként élt meg.

Tegnap kozmetikában volt Manó, ami - szokás szerint - buli is neki. Kár, hogy - egy korábbi WRH bulin megismert - Happy westie-t már elvitték, mire mi odaértünk, de azért Tádéékkal sem unatkozott. Kicsit hisztisebb volt a szokásosnál, de megérte:

 A puceráj, no és a fotózkodás után a Népligetbe mentünk (Sajna ez volt az utolsó olyan esti séta, ahol elengedhettem a kutyát, mert vasárnap az óraátállítás után már teljes sötétség lesz és Manót akkor már veszélyes lenne szabadlábra helyezni, mert minden rebbenő levél után el akar futni... hátha macska az. A Népligetben ott volt többek között Marcipán (collie keverék), aki az állandó ugatásával harcolja ki magának a folyamatos figyelmet és Ajax westie is. Ez utóbbival össze is keverte Manót Laci. No ez már a vég...

A szombat egy részét a telek téliesítésével töltöttük, ami Manónak azért nem volt egy nagy élmény, mert a kerítés nem biztonságos, így amikor senki nem tud figyelni rá, akkor nem lehet elengedni. Egy körtefa alatt töltötte az időt, ami kellőképpen elterelte a figyelmét arról, hogy ő bizony ki van kötve. A körtezabálás után persze szeretett volna továbbállni, guberálni. Engedtük.

A vasárnapi program már inkább nekivaló volt. Elmentünk Vácra az ártéri tanösvényre sétálni és körbejártuk a mellette lévő tavacskát is. "jujj....., de érdekes itt minden..."

A tó különösen érdekelte Manót, hiszen kacsák úszkáltak benne és a parton mindenféle jó szag lehetett, mert olyan izgatott volt, hogy egyszer bele is csúszott a vízbe. (Sajnos arról nincs fotó, mert fényképezés helyett a kutyát akartuk menteni, ám neki erre semmi szüksége nem volt, mire utánanyúltunk, hogy kihúzzuk, már ügyesen megfordult és mászott is ki)

" .... és most vadászni fogok! "

A kirándulás után átmentünk komppal Szentendrére, és a csokiboltban fejeztük be a napot. Manó teljesen kimerült a nap végére, itthon, miután evett azonnal eldobta magát és bealudt.

" Nem mászhatnék vissza a kocsiba? Mozog a FÖLD a lábam alatt... és elég hangosan morajlik..."

A hétvége 3. napján a Hajógyári szigeten bandáztunk. Az idő - bár egyre hűvösebb  - szép napsütéses volt. Vagy 10 kutya alkotta a falkát: Mazsi-Tádé Gésa, Luca-Robi (westiek) Snuki-Bodza (tacsik) Boci (a 4es szülinapon megismert új lány) és Marcipán (collie keverék). Manó hozta a szokásos formáját.

Labdázott a nagyréten, pocsolyázott a partra vezető úton (szinte már természetes, ha van egy pocsolya, a fotósaink azonnal odaállnak mellé és várják Manót mocsarazni). Az ásás sem maradhatott el.... no meg egy kicsit futkározott is.  A  Duna elég alacsony volt, így egy kis zátony alakult ki, ahova szárazlábbal is be lehetett menni. Amikor Manó nem figyelt rám bementem, és a szigetről hívtam a kutyát. Senki nem gondolta, hogy át fog jönni a vizen.....     "Gazdihoz megyek... gazdiiiiii...... itt vagyok!"

A 4. napra nem terveztünk kirándulást, mert a 23-i események miatt városszerte lezárások, elterelések voltak. Ezért ma a henyélés és lustizás napja volt. Hiányzott is az alvás a kutyának. Végre volt egy kis nyugta. 

Egy laza hajógyári sétának terveztük még hetekkel ezelőtt a tegnapi napot. Mire azonban felvirradt a szombat, már egy 4es szülinapi buli közepén találtuk magunkat, hiszen Zizunak a jövő héten lesz a szülinapja, gondoltuk, rajta, menjen a buli. Aztán Niki mondta, hogy ő szeptemberben nem tudta köszönteni Manót, legyen ő is ünnepelt. Majd kiderült a meghívottak között is van 2 olyan kutya akit még köszönteni lehet mert a közelmúltban volt (Csibike), illetve a közeljövőben lesz (Masni) a szülinapja. A korát mindenki vállalta hiú Masni kivételével, aki 5 évesnek hirdette magát, de közben a gazdik elszólták magukat, hogy lehet, hogy 6 (ennek oka, hogy Masni mentett kutyus, így a pontos születését homály fedi)

A szokásos padunkon aztán megkezdődött a kirakodóvásár: sajtos és lenmagos rudak, almáspite, zserbó, üdítők, pezsgők (ez utóbbiból Mazsi nyakába is jutott... rosszkor volt rossz helyen) várták a bandát. Sőt Gabi még egy kutyatortával is készült (rozscipó májkrémmel töltve, sajttal díszítve)

Manó természetesen nem hazudtolta meg önmagát. Nem feledkezett meg még a finom falatok láttán sem, hogy ő itt labdázni és ásni szokott. Persze azért résen volt, hogy jusson neki kaja bőven... de nem eléggé, mert Masni - a vakmerő - pofátlanul kiszedett egy nagyobb falatot Manó szájából. Szerintem Manó ezen az arcátlanságon annyira megdöbbent, hogy még tiltakozni sem tudott.... és jól is tette, mert VérMasni a Szigetelés előtt már bunyózott egyet, amit Dorina vádlija is érzékelt, amikor az ellenfél helyett az ő lábába harapott a kutya. Persze az összeszokott társaságunkban visszafogta a harci kedvét. Nem is volt balhé, pedig 11 kutya gyűlt össze az ünnepségre (két új eb is volt, Macsó, Saciék új szerzeménye és Boci, Kriszta (WRH-TKban ismertük meg) kutyája. A séta végén találkoztunk más kutyacsapatokkal is. Manó lelkesen védte az almát - amit talált és labdaként használt - egy whippet csapat ellen akik csak futkározni akartak (egyáltalán nem érdeklődtek Manó rohadt almája iránt) és örültek, hogy Manó megkergeti őket. Aztán szépen ránk esteledett és azonnal ki is próbálhattuk Manó új - világító - nyakörvét, amit Editéktől kaptunk.

 "Ugye nem gondolta senki komolyan, hogy a pocsolyázást kihagyom...."

Tegnap kerti partyn voltunk Manóval. Apolka - Tomi keresztlányának a szülinapját ünnepeltük. A háznál 2 macska is van, no meg szomszédolni is járnak át cicák. Amint megérkeztünk elindult a cirkusz.

Jellemző, hogy legkevésbé a szomszéd kutya érdekelte. Inkább macskákra vadászott. Visitozásával el is űzött minden 4 lábú nyávogó állatot. Szegények nem is mertek visszajönni, mig ott voltunk. Manó állandó ellenőrzése alatt tartotta a területet... és persze kiváncsiskodott, figyelte ki mit csinál, mit eszik... kitől lehet kapni valamit.

"Nincs még kész? Én már éhes vagyok..."

Manót minden érdekelte...

 Természetesen kapott egy kis sültszalonnát meg sós sütit, sőt úgy láttam egy kürtöskalács darabkát is megszerzett.

A délután folyamán Manó a kertben, miután állandóan föl-alá mászkált, mindehova benézett (ásni is akart, de azt sikeresen leállítottuk) mindenféle száraz bogáncs-szerű bigyót összeszedett, ami egyre jobban belegabalyodott a kiskutya szőrébe. Nem volt boldog a kutya, amikor nekiálltam kiszedni belőle.

 "juj, juj... ez fááááj....

Úgy látszik a szeptember Manónak a bulizásról szól. A hétvégén Siófokon voltunk 3 napig és Manó az ismerős kutyák mellett találkozott újakkal is: Csicsikével és Rokkóval a westie fiúval.

A panzióhoz, ahol a party volt, hatalmas kert és egy szép nagy tó is tartozott, amit a kutyák azonnal felfedeztek.

A tóparton aztán elindult a buli. Stégen, csónakban, hintaágyakon ment a bohóckodás. Manó, a bátor bele is ment a vízbe, persze csak bokáig, így ekkor még megúsztuk a sarat, ám később rájött, hogy a tóparton remekül lehet ásni is és nekilátott.

A folyamatos randalírozás után sorra dőltek ki a kutyák.

A fűzfői "kutyatömés" szerencsére elmaradt. Sikerült kontroll alatt tartani Manó etetését. Persze nem kell félteni Manót, kapott ő is mindenből, amit kiskutya ehet... csak mértékkel. Mi azonban nem apróztuk el. Volt dínom-dánom, eszem-iszom rendesen.

Szombaton volt egy kis riadalom. Délután lefeküdtem egy kicsit aludni és amikor felkeltem, hogy megkeressem a többieket már nem volt sehol senki. Manó póráza az asztalon hevert ezért kimentem, hogy megkeressem a kertben a kutyát, de nem találtam. Aztán a kert végéből megláttam, hogy a társaság a vasútállomáson búcsúzik Ibolyától, de a töltéstől nem láttam csak az embereket. Kiderült a kutyák is ott voltak. Pórázon szépen, ahogy kell. Manón egy Hello Kitty-s kölcsönpóráz.

Az idő kissé hűvös, de szerencsére esőmentes volt. Természetesen többször is lesétáltunk a hétvégén a Balaton partjára, ahol a szeles időnek köszönhetően alig voltak, így senkit nem zavart a kutyafalka.

A Balatonban viszont elkeserítően kevés víz van. Homokdűnék a part szélén... Vasárnapra kisütött a nap és a szél is elállt. A 3 napos programot egy siófoki sétával zártuk. Felmentünk a víztoronyba és korzóztunk a mólón is.

Annyira jól éreztük magunkat, hogy a tervezett vasárnap reggeli indulás helyett, szinte utolsóként távoztunk késődélután. Igy nekünk már csak pár ember integetett.

Manó 3. szülinapja szombatra esett (szeptember 8.) Tőlünk nasit és egy sípoló vizilovat kapott. A kutya ünneplése vasárnap a sógornőméknél folytatódott (ott már nem ő volt az egyedüli ünnepelt, mert a sógornőmnek és a lányának is szülinapja volt) Manó egy sipolós és egy röfögő narancs-malacot kapott tőlük, amit azonnal használatba is vett. A nagy cirkuszra Mázli macskát is behozták, aki tisztes távolból dörgölőzött mindenhova, jelezvén, hogy itt minden az övé. Manó tátott szájjal bámulta a cicát. 

...és a bulizásnak nincs még vége. Rövidesen 3 napos kutyabuli Siófokon.

.... és elérkezett a nap amit vártunk. Ám nem kezdődött valami jól, mert reggel esett az eső, sőt amikor elindultunk a partyra útközben leszakadt az ég. A szerencse azonban mellénk állt, mert a helyszinen már csak szemerkélt és kis idő múlva teljesen elállt. A bulin több, mint 50 westie vett részt.

 részlet a csoportképből

Már a suli előtt látszott, hogy sokan vannak bent. Vittünk kempingszékeket is, de erre végül nem volt szükség, mert voltak padok és egyébként is mindenki mászkált, csak a bemutatóknál, produkcióknál ültek le sokan. Volt bazár is, meg jótékonysági sütivásár. Manó kapott jutifalatokat, meg egy sárga dagadt csipogó kakast. Mi pedig vettünk magunknak sütit bőven.

A programban szerepelt a Cerberos Kutyasuli bemutatója, állatorvosi előadás, Kincskeresés a vállalkozó szellemű gazdi-kutya párosoknak, KI MIT TUD (amire mi is neveztünk) és a Szépségverseny döntője (ahova Manó is bejutott).

kutyás bemutató

A kincskeresésben mi nem indultunk, mert eredetileg a szépségversennyel párhuzamosan volt meghirdetve. Aztán borult a program és jelentkezhettünk volna, de a szépség-versenyen történtek kissé kedvemet szegték. A ringben való felvonulás után ugyanis a továbbjutó 5 kutyát kiválasztották és először Manó nevét is felolvasták, majd szóltak, hogy Manó mégsem. Később a küllembíró odajött hozzánk, hogy ő akarta Manót , de a zsűri többi tagja ( WRH-es állatorvos, WRH kozmetikus) "más" szempontokat vett figyelembe.  

a szépségverseny győztesei

A KI MIT TUD előtt kissé aggódtam, hogy Manó egyáltalán nem fog megcsinálni semmit sem. Eredetileg 13,00kor kezdődött volna, de felcserélték a programokat. Direkt  11,30-ra mentünk, hogy a kezdésig Manónak legyen ideje körülnézni, oldódni... hát túl sok ideje volt, kissé el is fáradt, mire kezdődött a verseny (a délelőtti szokásos alvása elmaradt, ráadásul pórázon kellett tartani a kutyákat, így a "tömeg" okozta feszültségét sem tudta szabad mozgással levezetni)

Mindazonáltal a gyakorlatát hibátlanul előadta (kicsit lehetett volna lendületesebb). A mezőny elég erős volt, mert a versenyzők között volt bemutató-csoportos és aktivan agilityző, sőt bajnok kutya is. A zsűriben a civil WRH-es mellett a Cerberos suli oktatói is helyet kaptak.

a KI MIT TUD győztesei

 Laci videója Manó verseny-számáról: https://www.youtube.com/watch?v=eZG-ISNulC8&feature=youtu.be

Manó bronzérmes lett.

Az eseményről a TV2 Aktív c. műsora is tudósított:

https://www.youtube.com/watch?v=o5LFrYbZoCg&feature=youtu.be

A nap végén tombola is volt, ahol nyertünk egy skótkockás nyakkendőt Manónak.

 Mivel a kutya azért nem élvezhette annyira ezt a pórázos bulit, vasárnap after-partyztunk Mazsola-Gésa-Tádé trióval Dunakeszin. Ismét ott voltak azok a kutyák, akikkel a múltkor összefutottunk. A plázs nagyrésze eltünt, mert a Duna most már magasabb, de azért még lehetett pancsolni, amit ki is élveztek a kutyák.

Már nagyon várjuk a jövő hetet. Főleg azért, mert ha lehet hinni a meterológusoknak, akkor véget ér a kánikula. A héten háromszor is vízparton próbáltunk túlélni.

Kedden Szentendrénél,

csütörtökön Dunakeszinél pancsoltattunk kutyát.

Szombaton szintén Dunakeszire mentünk, ahol egy spontán fergeteges kutya-party alakult ki a parton.

Laci videózott is: https://www.youtube.com/watch?v=nSPtq79VyAk&feature=youtu.be

Manó hozta a szokásos formáját, de szerencsére nem fetrengett annyit a sárban. Ennek örültem, mert a hét elején egy kicsit gyulladt volt a szeme, vélhetőleg az előző hétvégi vizes-saras akcióinak következményeként.

ÉS amiért nagyon izgalmas lesz a jövő hét: szeptember 1-én megyünk a WHR szülinapi bulijára, Manó  bekerült a Szépségverseny döntőjébe, ahol már csak 10+1 kutya versenyez és indul a KI MIT TUD-on is (na ott nem kell elődöntőt tartani, mert mindössze 8 kutya jelentkezett).

Manó standard strand-programja: fürdéssel összekötött labdázás, fetrengés, ásás, bandázás, labda és/vagy gödör bevédése...

Szombat:

Fürdés, labdázás...

Törölközés, fetrengés...

Ásás...

Bandázás...

Vasárnap: Manó újratöltve

Manó kis barátnőjének Shénának a gazdija úgy volt, hogy szeptemberben egy hétvégére olyan helyre utazik, ahova nem vihet kutyát. Miután Shéna meglehetősen kényes királykisasszony, próba napokat tartottunk. Először egy délelőttöt, majd egy egész napot töltött nálunk. Manó nagyon rendes házigazda volt. Mindent megtett, hogy oldja Shéna félelmét, ám a kiskutya alig-alig oldódott. Nem evett, nem ivott, ha Manó kezdeményezett akkor játszott, de passzívabban mint szokott és a sétánál nem ürített. Amikor egész nap nálunk volt, délután már hivnom kellett Barbit, hogy jöjjön a kutyáért, mert szegényke már remegett félelmében.

"Gyere Shéna, guberáljunk ki valami jó játékot..."

"OKé... a fotó megvolt... most mehetünk játszani?"

 https://www.youtube.com/watch?v=WpO6Vzl0xmg&feature=plcp

"Na jó... látom most már hunyákolhatok... megnyugodtál.."

Tegnap délelőtt is nálunk volt Shéna és, hogy lássa nem csak neki van olyan "sanyarú" sorsa, hogy egyedül kell vendégségben lennie, délután Manó ment őhozzájuk. Na Manó aztán szépen bemutatkozott. A vendégség első másfél órájában mindent felfedezett... össze-vissza rohangált (megtalálta Shéna által korábban elrejtett jutifalatot a gardróbban.. azt természetesen megette) aztán gubbasztott egy kicsit, majd rájött, hogyan tudja kinyitni az erkélyajtót és kiment ugatni... játszottak is egymással, végül odaült a bejárati ajtóhoz... Barbi már azon volt, hogy felhív, menjek a kutyáért, de aztán kihúzták 6-ig... Mint kiderült Manónak pisilnie kellett... lent leeresztette a tartályt...és persze lóbálta az egész fenekét, amikor megjelentem.

 "Ezt találtam...."

 "Csendes pihenőőőő..."

Az elmúlt szűk hetet Tiszafüreden töltöttük a Balneum hotelben. A szállodához érkezve sokkolt a látvány,hogy a parkolója tele van, alig találtunk helyet. Persze ez azt is jelentheti, hogy jó a hely, mert sokan jönnek, ám nekünk a teli parkoló azt üzente, hogy zsúfolt lesz. És tényleg. Az első nap sorba kellett állni!! az étteremnél, hogy bemehessünk vacsorázni. Tomi feje kezdett lilulni, hogy ez mindennap így lesz? A pincér nem győzött magyarázkodni... a finom ételek némiképp feledtették a negatív első benyomást. A szálloda egyébként tényleg jó, a szobánk és a terasz tágas volt, kultúrált, jól működő wellness részlegben pihenhettünk - itt nem is volt tömeg -  , a konyhán ízletes ételeket főztek, jó minőségű alapanyagokból, és a személyzet is korrektül végezte a dolgát.

A meterológia egy hidegfrontot, majd folyamatos melegedést, kánikulát jósolt, ezért kihasználva, hogy még nincs olyan forróság először Mezőkövesdre indultunk a Hadas városrészt felfedezni. Itt különböző mesterek műhelyébe pillanthattunk be (sajnos többen nem voltak otthon, mert a Művészetek Völgyébe mentek túladni a portékájukon). Úgy terveztük, hogy felváltva megyünk be a házakba Manó miatt, de mindenhol beengedték a kutyát. Sőt Manónak ismerkedésre is volt lehetősége.

Természetesen nem hagyhattuk ki a Tisza-tavi madárrezervátum felfedezését sem. Motorcsónakot béreltünk vezetővel és a kutyával együtt elindultunk. Manó még nem ült csónakban ezelőtt, így meglehetősen izgatottan mászkált. Persze a madarak is érdekelték.

" Ez a valami itt alattam eléggé inog, inkább visszamásznék hozzád..."

"Na ki a bátor? Ki jön ide kiskutyához....?"

A tiszaigari arborétum volt Manónak a Paradicsom. póráz nélkül futkározhatott az erdei ösvényen, amit nagyon élvezett. Szinte csak mi voltunk az erdőben.  A bejáratnál találkoztuk egy turistával és az egyik ösvényen egy kutyát futtató helyi lakossal. A szállodai tömeg után felüdülés volt az arborétum árnyas fái alatt sétálni, a madarak csicsergését hallgatni.

"Na mi lesz? Jöttök már?"

A teraszunk a medencére nézett. Úszkálás közben arra gondoltam, milyen jó lenne szemből egy olyan fotó, ahol Manó a teraszról lefelé néz. Felszóltam a kutyának: Manó erkély! Tomi arcára egy elég sajátságos mosoly ült ki....aztán nyúlt is a fényképezőgép után, mert Manó kijött és körülnézett, hogy hol vagyok. Sőt még le is tudtam ültetni.

" Nekem szóltatok? Itt vagyok..."

Nagy nehezen sikerült bejutnunk az idén májusban átadott Ökocentrumba Poroszlón.

Elég sokan voltak és az állatok zöme a nagy meleg elöl elbújt. Úgy gondolom, ennek a létesítménynek is nagyobb a marketingje, mint a tartalma. Az akvárium alagútja és a tutajos tó volt, amiért megérte bemenni. Sajnos ide kutyát nem lehetett bevinni, így Manó a szállodában maradt. Kárpótlásul kapott egy játék vidrát.

Néhány állatka, akik nem tudtak elbújni a kiváncsiskodók elöl.

Az akváriumban elég nehéz volt fotózni (nem szabadott vakut használni), de azért pár kép sikerült.

Tutajos tó (Poroszló Ökocentrum)

"Háhá... ez a vidra már az enyém..."

Pénteken, Gyulára menet útbaejtettük a Hortobágyot és sétáltunk, ebédeltünk a 9 lyukú hídnál.

"... három, négy, öt .... jól van, úgy látom, megvan mind a kilenc..."

A nyaralást Gyulán fejeztük be, ahol Tomi főiskolás csoportjának szokásos évi találkozója volt. Manó nagyon élvezte, hogy a kemping területén póráz nélkül mászkálhatott. Este azonban korlátoznom kellett a szabadságát, mert elkezdett vadászni: békára, a kemping kutyáira és minden mozgó dologra.

Manó okos:

https://www.youtube.com/watch?v=eSeINgjf-30&feature=plcp

Manó ügyes:

https://www.youtube.com/watch?v=x8OT-wNq-sQ&feature=plcp

Manó szép? Nos ez majd kiderül.... részletek később...