Menő-Manó és Ginger története

Most, hogy Manó már túl van a műtéten, felgyógyult és a 8. hónapját is betöltötte, úgy gondoltam, hogy ideje iskolába járnia egy kis fegyelmet, engedelmességet tanulni. A héten körülnéztem mi a helyzet az iskoláknál, illetve mikor indulnak tanfolyamok. Pénteken elmentünk próba órára a Kutyaparadicsomba, ahol engedelmességi és agility tanfolyam egyben van. Az ötlet szimpatikus, ám tanfolyam csak akkor indul, ha legalább 5 kutya jelentkezik, és az ár 40.000 Ft/6 hét. Ez egy kicsit húzós, hiszen alig kevesebb, mint a Népszigeten a tanfolyam (47.000 Ft) és az az iskola elég híres és jól megfogalmazott kipróbált módszerrel dolgoznak. Felmerült még a Cerbi is, ahova Prézli jár és Reni nagyon ajánlja, ám ott június elején nem indul tanfolyam, a júliusi viszont pont a szabadságunkra esik. Mindazonáltal nem akartam, hogy Manó ellógja a nyarat, így beirattam a Rex tanodába (havi 10.000 Ft, heti 3 x 1 óra foglalkozás), ahol szombaton kezdtünk. Itt nem tudom, hogy van-e tanrend, mert folyamatossan be lehet kapcsolódni a kutya képzettségének megfelelő csoportokba. Manó elég ügyes, csak nem elég kitartó. A feladatokat végrehajtja, leül, fekszik amikor kell, ám alighogy leült, máris áll fel és menne tovább, illetve el kezd ugrálni, hogy adjak neki még virslit vagy sajtot. A nyugton maradás nem az erőssége. Lehet, hogy a jutifalat túl izgatottá teszi és mással kéne motiválnom? 

De, hogy nekem se legyen nyugodt a hétvégém, Manóban találtam egy kullancsot, amit pánik nélkül, ügyesen ki is szedtem a csipesszel. Szerencsére még nem szívta meg magát a kis rohadék. Szerintem a reggeli séta alatt mászott a kutyámba. Mindenesetre most különösen figyelni fogom Manót, hogy elég élénk-e.

Manónak tegnap megvolt az első rossz élménye egy felnőtt kutyával. Az történt, hogy játszott szokás szerint Zsanival, amikor odament hozzájuk egy mudi (kan). Először nem volt semmi gond, majd egyszercsak rátámadt Manóra, aki erre összegömbölyödött és kétségbeesetten visitozott. Szerencsére a mudi gazdája gyorsan leszedte a kutyáját az enyémről, így Manó nem sérült meg, de megijedtem, mert különösebb előzmény nélkül, váratlanul történt a támadás. Zsani gazdája, és ma Döme gazdája is - akinek elmeséltem séta közben a tegnapi esetet - azt mondják, hogy az a kutya elég agresszív. Vélhetően féltékeny lett és nem akarta engedni, hogy Manó játszon Zsanival.

Tegnap meglátogattuk a sógornőméket, ahol Manó először el kezdett randa-lirozni, mindenhova bedug-ta az orrát, megpróbált bemászni, a polcokra fel-ugrálni. Úgy viselkedett, mintha övé volna a világ. Később megpróbálkozott azzal is, hogy bemerész-kedjen abba a szobába, ahova a kandúr bújt el. Na ezt nem kellett volna. Mázli, a kandúr megkerget-te a hangosan visítozó kutyámat, aki a konyhába menekült és akkor is alig mert kijönni, amikor a macska már visszavonult. Nagy nehezen kidugta az orrát és azonnal ahhoz a fotelhez rohant ahol ültem. Manó szépen leült mellém és a továbbiakban nem tágított. Érdekes viszont, hogy ma amikor a ren-delőbe mentünk varratsze-désre, a rendelő macskáját felkergette a kerítésre. Úgy tűnik, csak Mázlitól fél (?).

A varratszedésnél csak egy kicsit rugkapált, amikor hanyat fordítottuk (három emberes volt a történet), de egyébként nem volt semmi probléma. A doktor néni még a karmát is levágta (szerintem a kozmetikában ez vagy lemaradt, vagy nem minden karom került sorra, mert volt olyan karom is, ami egészen hegyes volt) és megmutatta nekem, hogy meddig lehet levágni. (Az persze nem biztos, hogy lesz elég bátorságom majd levágni, szerintem ez a kozmetikusra, vagy a dokira marad)

Mindenesetre Manó szerencsére jól van, a macskával történt incidensét is kiheverte, mert szokás szerint játszik, rendetlenkedik Zsanival. (Tomi készített róluk fotókat)

 "Nem adom oda, vidd innen az orrod.."

 "Hiába telepszel rám akkor sem adom.."

 "Hohó, mit nézel ott? Rajta, ássuk ki együtt..."

 "Vagy tudod mit? Amíg te ásol, én vigyázok a labdára.."

A varratszedésig már csak kettőt kell aludni. Bár Manót egyáltalán nem zavarja, hogy pizsamában alszik de azért már nagyon szeretném, ha nem lennének benne a varratok. A patakparton természetesen tölcsér nélkül randalírozik (főleg Zsanival), úgyhogy őt nemigen zavarják a cérnaszálak amik benne vannak. Annál inkább izgatta az a velőscsont amit ma megkapott. Egész délután azt rágcsálta, végkimerülésig dolgozott rajta. Most elaludt...

"Még hajnal van, jogom van itt heverészni, én én nem is látom, hogy itt vagy..."

"Igeen, kanapézom... olyan jó itt feküdni.."

"Még alszom egy kicsit...vagy van valamid ami engem érdekelhet?"

"Ez igen, ezzel elleszek egy darabig.."

 "Nyam, nyam, nyammi..."

Manó sebe szépen gyógyul. Nem pirosodott be, nem duzzadt meg, nem váladékozik. Azt hiszem nem is vesz róla tudomást, mert nem is piszkálja. Ennek örömére tegnap már tölcsér nélkül vittem sétálni, és otthon is csak éjszakára, meg ha nem vagyok otthon adom rá a bodyt.

A sétánál Manó nagyon örült, hogy végre szaglászhat kedvére és nem akad be mindíg. Szinte végig a földön volt az orrocskája. Aztán megérkezett Zsani és elkezdődött a szokásos csata. (Persze azért arra ügyelek, hogy ne vaduljanak nagyon, mert nem szeretném, ha a varratba beakadna egy másik kutyus lába és felszakítaná.) A jövő keddet már nagyon várjuk, akkor lesz a varratszedés.

"Na végre, a tölcsértől szimatolni sem lehetett rendesen. Most bepótolom..."

 " Mondd Zsani, nem szállnál le rólam?"

"Na jó, amig Hempilivel dumálsz, addig én rágom ezt a tobozt.."

 "Na most mi történt? Hova megy? Megsértődött valamin? Mit mondtál neki?"

Itt az özönvíz, a szakadó eső és a szélvihar. Manóra kénytelen vagyok a tölcsér mellett még az esőkabátját is ráadni, ugyanis minél előbb megszárad, annál előbb tudom ráadni a bodyt a tölcsér helyett a lakásban.

Szombaton és vasárnap is találkoztunk lent Sütivel és Zsanival. Manó nagyon örült nekik. Szegénykém utálja az esőt, ezért igyekszik gyorsan elvégezni a dolgát és aztán indul hazafelé. Persze ha vannak lent kutyák, akkor nem számít neki annyira, hogy esik. Boldogan rohant Süti felé, hogy játszanak és Zsanival is rohangált egy jót. Mindenesetre ebben az ítéletidőben is van valami jó. Az, hogy hűvös van jó, mert a lakás is hűvösebb, így nincs melege a bodyban. Az esőnek is vannak most előnyei számunkra, mert a viharban kultúráltan játszanak, Zsaninak sincs kedve fetrengeni és ezért, - vagy azért mert érzi, hogy Manó azért nincs teljesen rendben - nem kezdeményez birkózást.

"Csak tudnám miért hív a gazdi engem most szputnyiknak?"

"Háát öregem, te sem nézel ki sokkal jobban, mint én..csak nekem még tölcsérem is van.."

"Gyere Süti menjünk tojni, mert különben sosem visznek haza minket.."

Tegnap este még volt egy kis riadalom, mert Manó elkezdett lihegni, remegni, majd felugrott az ölembe. Beadtuk neki egy kis májkrémmel a fájdalomcsillapítót. 15 perc múlva már semmi baja nem volt. Persze a kanapét elfoglalta.

"Igeen, itt jól érzem magam.."

Sétánál találkoztunk Sütivel, aki először megijedt a tölcséres kutyámtól. A patakparton a "kemény mag" (Zsani, Szaffi, Bosco) lent volt. Nagyon rendesek voltak a gazdik, amikor megláttak minket, pórázra tették a kutyákat és integettek, hogy menjünk oda. Zsani azonnal hanyatt vetette magát Manónak, aki persze kapott volna az alkalmon, de sajna birkózni most nem lehet. Később Nóri hívott (Happy gazdija), hogy most mennek a térre, hol vagyunk. Így Sütiékkel együtt visszamentünk a térre, hogy Manó Happyvel is találkozhasson.

" Vajon miért ijed meg tőlem most mindenki?"

Az éjszaka is nyugodtan telt, ma pedig visszaállt a szokásos menetrend, bár ez az özönvíz-szerű eső nagyon nem hiányzott.

7,00 Manó nem értette miért nem kap reggelit. Bánatos szemekkel nézett és minden mozdulatomra kirohant a konyhába, hátha ő következik..

8,00 Lementünk sétálni, ahol találkoztunk Kefirrel (westie) és egy macskával. Kefir bemutatta, hogy ilyenkor egy igazi kutya mit tesz. Manó utánozta és ő is megpróbálta megkergetni a macskát:)

9,00 Manót elaltatták. Szegénykém nem akart bejönni a rendelőbe, aztán megpróbált elbújni a pad alatt. Végül az ölemben megnyugodott. A vizsgálóasztalon úgy remegett, mint a nyárfalevél és csak nézett fel rám. A kanült ügyesen bevezette a doki a lábába. Manó meg se nyikkant, de éreztem, hogy nagyon fél. Szerencsére a hasfalat nem kellett végül felnyitni, mert mindkét here a vezetékben volt. Az egyik eléggé fönt, a másik lejjebb. Kérdeztem, hogy nem lehet-e lesegíteni valahogy, de a doki azt mondta, hogy esélytelen, nem elkerülhető a műtét.

10,00 Tomival kint üldögéltünk a váróban, mert azt mondták, hogy 10 után lesznek készen. 10,15 kor kiadták Manót, aki nagyon kába volt, kilógótt a nyelve és teljesen elhagyta magát. Átmosták a jobb szemét, mert az könnyezik, alatta szőrt meg is szinezte. Kiderült, hogy az alsó könnycsatorna nem működik csak a felső(?). A doki írt fel szemcseppet és azt mondta, ha nem gyullad be rendszeresen a szeme akkor szerinte nem kell megműteni. Hát nagyon remélem. Kaptunk fájdalomcsillapítót, hogy este adjuk be neki. Itthon megpróbáltuk ráadni a tölcsért, de feléledt a kutya és a mancsaival megpróbált szabadulni. Végül feladtam rá a bodyt, mert megpróbálta nyalogatni magát.

"Húú, deee kivaaagyok, azt sem  tudooom ki vaaagyok.."

"Héé, téégeed, máár láátalak valahol, hol hol.."

11,00 Manó megkísérelt -sikerrel - mászkálni. Kicsit tántorog. Most itt hasal a lábamnál és rátette a fejét a lábamra. Az előbb bement a hálószobába és megpróbált felugrani - sikertelenül a franciaágyra. Kihoztam a nappaliba, engedtem kicsit kanapézni. Keresi szegénykém a biztonságos helyeket.

12,00 Határozottan élénkül a kutya, de még nem százas. A doki azt mondta, hogy enni, inni csak akkor adjunk neki, ha már teljesen magához tért.

13,00 Ráadtam a tölcsért, hogy szokja, mert nagyon próbálkozik a nyalogatással és attól tartok, hogy a sétánál nem megúszható a tölcsér. Háát nem boldog..Ül, nyakán a tölcsérrel és néz, ha ez így marad, nem tudom még mit csinálunk a sétánál.

13,50 Elindulunk a tölcséres kutyával... meglátjuk mi lesz..(remélem legalább az eső nem fog ránk zúdúlni, az már túl sok lenne) Tomi cipeli a kutyát.

14,45 Sajnos jól sejtettem, tölcsér nélkül nem megy a séta. Így is állandóan leül és megpróbál nyalakodni. Az első pár lépés elég gáz volt, de aztán jött szépen. Először be akart rohanni egy bokorba (úgy látszik ott érezné biztonságban magát) aztán folyton beakadt a tölcsére a földbe ahogy szimatolni próbált. Végül pisilnie is sikerült.

A patakparton Szaffiék voltak lent, nekik messziről intettünk. Szerencsére Manó nem vette észre a másik kutyát.

Nagyon szomjas lehetett már, mert az egyik pocsolyából ivott. A lépcsőn viszont remekül felszaladt. Most kapott enni, inni és - még a tölcsérrel a fején lefeküdt a dolgozó szobába. Azt hiszem rajta hagyom a tölcsért még egy darabig, hogy szokja.

16,30 Manó az erélyen fekszik és szunyál. Most éppen berohant és idefeküdt a kanapé mellé. 1/2 7-kor, ha éppen nem zuhog lemegyünk sétálni. Remélem nyugodt éjszakánk lesz. Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem megúsztuk amit lehetett. A doki azt mondta, hogy hányás előfordulhat, de szerencsére Manó nem lett rosszul. Holnap megmutatjuk a sebét, és május 25-én varratszedés.

Ezúton is köszönöm mindenkinek az érdeklődést (sms, telefon, bejegyzés), drukkolást, nagyon jól esik.

Tegnap délután a séta során majdnem megállt a szivem. Elengedtem Manót még a felső patakparton. Ő lerohant a patakpartra és elszaladt. Először azt hittem, hogy van lent valaki, de sehol senki. Elég messze volt már. Kiabáltam utána, erre megállt, várt egy kicsit, majd újra neki iramodott. Egészen a hídig futott, majd fel a mezőre. Mire fölértem a kutya sehol. (Ott csücsült a bokorban) Ismét kiáltoztam, majd kidugta az aranyos kis fejét a bozótból. Szemmel láthatóan meg volt ijedve és nem tudta, hogy most mi lesz. Kikap-e? Persze nem bántottam. A nap hátralévő részében nagyon jó volt, játék közben is odaszaladt hozzám, ha hívtam (persze nem ingyen - jutifalatért -)

Ma délután sikerült még az eső előtt kifutkároznia magát Manónak. Szerencsére több kutya is volt lent (Bosco /boston terrier/, Kelly /boxer/ Herceg /?/, és persze Zsani sem hiányozhatott.

"Jaj de jó, hogy ilyen sokan vagytok, azt sem tudom ki után fussak.."

"Valamit találtam..., talán neked is jut belőle, de de nem biztos...úgyhogy maradj csak szépen ott"

 "Ugye rághatom egy kicsit én is ezt a botot?"

 "Imádom, amikor így hanyat vágod magad... csak ne rugkapálnál"

"Gazdi azt mondta, hogy holnaptól ebben kell lennem. Nem értem miért.."

 " Na jó, vége a divatbemutatónak, most alszom egyet az esti csata előtt.."

Tegnap ráadtam pár órára Manóra a bodyt, hogy lássam mennyire viseli el magán, és hogy kezdjen hozzászokni. Elég nyugodtan fogadta a ruhácskát, remélem a műtét után sem lesz gond ezzel. Most az esti séták kicsit hosszabbak, hogy Manó jól kijátszhassa magát. Tegnap Vivivel játszott a 10 hónapos vizslával (és persze nem maradhatott el a szokásos hancúrozás Zsanival sem.) Szegény Manó már csak ma és holnap csatázhat és utána kb. 2 hétig nem. Szerencsére van olyan haver is, akivel kultúráltan viselkedik és nem rohanják le egymást. Süti, Happy a két westie ilyen. Remélem az ő társaságuk majd enyhít Manó bánatán, hogy nem randalirozhat Zsanival.

" Hé, Vivi, kifordult a füled, várj csak meg..."

 "Ne ordíts a fülembe, és vedd le a mancsod, így nem tudok segíteni neked."

"Látod, már rendbe is hoztam a füled...            hééé, ez a hála, most mit csinálsz?

Na túléltük ismét a kozmetikát. Most 4 órán át tartott és ott hagytam Manót, hátha úgy kevesebb lesz a cirkusz. 2,5 órás küzdelem után Viki telefonált, hogy jöjjek, mert már nem bír a kutyával. Manó rinyált, rugott (igen jó erőben van),  sőt harapott is. Az a másfél óra amíg ott voltam az is elég küzdelmes volt. Most alszik a kimerültségtől. Ha felébred megpróbálom fotózni...

 "Kimerültem, hagyjál szunyálni.."

 "Nem akarok most semmit sem csinálni..."

" Na itt talán nyugtom lesz.."

Megjegyzem, ez a kozmetika nem sikerült igazán jól, az egyik oldalán szerintem hosszabb a szőr és a farkinca is túlnyírt lett:((

Manó ma lett 8 hónapos, és igen szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy bár a nagyobb kutyákkal nagyon jól kijön, nem fél tőlük, játszik velük, a macskáktól azonban be van tojva. Tegnap, amikor megkapta a Lyme kór elleni védő oltás 2. részét a rendelő macskájától úgy félt, hogy nem akart a kapun kijönni, mert ott ült a cicus. Elkezdett ugatni úgy, mint a sógórnőmék kandúrjára (mint akit nyúznak) és csak hátrált. Végül  nagy nehezen kirángattam.

A dokinál megbeszéltük az ivartalanítási műtét időpontját is, amire a jövő hét pénteken kerül sor 9,00-kor. (Az egyik heréje vsz a hasüregben van, a másik pedig a csatornában, úgyhogy a műtét nem elkerülhető). Már megvettem neki a body-t, amit Reni (Prézli gazdija) javasolt, hogy a lakásban ne kelljen tölcsért viselnie. Fel is próbáltam rá. Remélem nem lesz cirkusz. Hétfőn elviszem még kozmetikushoz, hogy ne legyen ennyire loncsos, mert hát eléggé melege van és liheg szegénykém. A délutáni séták igy le is rövidültek és az esti a bulis séta. Persze a műtét után nem szabad majd birkóznia, így sajna kerülni kell majd a haverokat a varratszedésig.

Manó a délutáni, de főleg az esti sétára úgy indul le, mint egy gladiátor. Rohanás a térre, ott gyorsan körülnéz, hogy ki van lent, ha nincs még senki, akkor futás a patakpartra. Zsanival rendszeresen találkozunk, és indulhat a több menetes birkózás. Persze ha "friss hús" érkezik, nem kell félteni Manót, azonnal harcra kész.

 "Ne lihegj már a nyakamba.  Na mi van boxerkám, keresed a bajt?"

  "Ne ugass, Zsani, hanem inkább segíts.."

"Veszed le rögtön a mancsod a vállamról.."

 " Na jó, ha te torokra mész, akkor én lerágom a füledet..."

 " Háhá, úgy látom kezdesz kidögleni..."

 " Hiába tátogsz, úgy is leterítelek.."

 " Én győztem, én győztem..hurrá.."

Manót ezzel a képpel neveztem be a www.bloki.hu oldalon a fotóversenyre. Ha neked is tetszik, kérlek szavazz rá.

"Helló Garfield, te dagadt macska, még szerencse, hogy nem tudsz kijönni onnan..."

"Hát igen, a békászás kemény munka..."  (Zselic, Ropolyi tó)

 "Csak nem képzeled, hogy ilyen rosszidőben tovább megyek..."

 "Hiába néztek, ezt nem adom. Az én labdám..."

Mindíg elhatározom, hogy most aztán nem enge-dem el, mert nem jön vissza, nehéz elkapni, mégis újra, meg újra meggondolom magam és elengedem. Tegnap talált egy madárszárnyat (szerencsére a madár többi részét nem az én kutyám találta meg) és megpróbálta elrágcsálni. Persze el akartam venni tőle, de elkezdett össze-vissza rohangálni, végül 4ember+2kutya üldözte, ami szerintem nagyon tetszett őkutyaságának. Végül Zsaninak sikerült utolérni és lebirkózni a kutyám. 

Ma a patakparton Boscoval játszott egy jót, fenn a téren pedig Zsanival és Ninával (vele még nem találkozott, ő egy 6 hónapos stafford-shire terrier leányzó) Szerencsére a megfelelő pillanatban sikerült pórázra venni, így a "szokásos" kapjuk el a kutyám akció elmaradt.

Manó nagyon boldog volt és persze tiszta sár.

Manó szerencsésen megúszta a szerdai mohóságának következményeit és ismét eszik, iszik, ürít, játszik. Ennek örömére tegnap beadattam neki a Lyme kór elleni védőoltás első részét (két két múlva kell az ismétlő oltást adni, aztán már csak évente egyszer). Most nem volt cirkusz, egyáltalán nem kellett lefogni, nem nyüszített, kapálózott a szurinál. Sajnos egyre több kullancs van a környéken. Kis barátnőjét Zsanit meg is csípte kettő (pedig van a kutyán Kiltix és Adventix is) és a rossz vérkép miatt beadták neki a Babézia ellenszerét. Ma én is találtam egy mászó kullancsot Manó orrán, pedig most nem is ment a magasabb fűbe, vagy a fák, bokrok alá. Megjegyzem alig vettem észre olyan kicsi volt a rohadék. Remélem nem szedett össze többet. Alaposan átfésültem és átnéztem a kutyát. A doki azt mondta, hogy majd augusztus közepén érdemes cserélni a Kiltixet, hogy a kullancs- aktivitás második hullámára friss legyen rajta. A biztos, hogy nagyon körültekintőnek kell lenni.

Manó tegnap1,5 óra leforgása alatt elrágta és megette a rágócsontját. Valószínű az utolsó darabkát egyben nyelhette le. Arra lettem figyelmes, hogy a kutya nyüszít és fel-alá rohangál. Gyorsan levittem, mert azt hittem pisilnie kell már, mert mindez a sétaidő előtt negyedórával történt. Lent elkezdett öklendezni, habos nyál jött a szájából, és görnyedten kaparta a földet. Szerencsére lent voltak Happyék, így Nóri megfogta a kutyát amig felszaladtam pénzért. Azt hiszem nem is tudtam volna felvonszolni a harmadik emeletre és aztán újra le. Az állatorvosig a karomban cipeltem, mert nem akart jönni, látszott, hogy nagyon kínlódik. A kezemben kicsit nyugodtabb volt. A rendelőben csak egy kutyus volt elöttünk, így nem kellett nagyon sokat várni. Manó az ölemben már csendben ült, de nagyon lihegett. Kapott 3 injekciót (ketten fogták le szegénykémet, mert nagyon akart menekülni és nagyon vinnyogott). Hazafelé már a saját lábán jött és amikor Zsanival találkoztunk elkezdődött a szokásos birkózás. Ez azért egy kicsit megnyugtatott.

Az éjjel azonban nem sokat aludtunk, mert Manó össze-vissza járkált, valamikor hajnali kettőkor nyugodott meg egy kicsit. Reggel amikor levittem sétálni nem nagyon akart jönni, és a reggelijét sem követelte. Egy kicsit tojt (tegnap délután és este nem) majd megállt és csak bámult. Ismét Zsani húzott ki minket a bajból. Amikor megjelent a patakparton, Manó azonnal odarohant és elkezdtek játszani. Meg persze rosszalkodni. Valamit a fák alól meg is evett (nem tudtam elvenni tőle, mert nem tudtuk elkapni). Hazafelé jövet még játszott egyet Marcoval is és szerencsére ismét tojt (folyósat). Ma rizst fog enni, meg talán adok neki egy kis almát is.

Mindenesetre lemondtam a mai programomat és itthon maradtam Manóval, hogy ha valami gond lenne kéznél legyek. 

Csütörtökön (még mindíg a múlt hét) Szennára kirándultunk, ahol megnéztük a skanzent. Tündéri házikók, szabadon legelő birkanyáj. Manónak nagyon tetszett, minden érdekelte, bár a birkáktól egy kicsit tartott. Főleg amikor elkezdtek bégetni.

 "Milyen szép kis házikó, mi lenne, ha felugrálnék rá?" 

"Jé milyen furcsa állatok....                        nana, ugye nem akartok közelebb jönni.."

"Na most hova megyünk, már nagyon hiányoznak a haverjaim..."

Amikor pénteken hazaértünk rögtön levittem Manót a patakpartra, ahol éppen elcsíptük a délutáni buli végét. Zsanival találkoztunk és rögtön önfeledt birkózásba kezdett a két kutya. Ági (Zsani gazdája) elmesélte, hogy Zsaninak is nagyon hiányzott Manó, mindíg megállt és csak bámult, amikor egy westie-t láttak.

Szerdán (múlt hét) Szigetvárra kirándultunk. Manó végre találkozott egy kutyával. A haverjai már nagyon hiányoztak neki. A várba elvileg nem lehetett kutyát bevinni, de a pénztáros néni mégis beengedett minket.

 "Most mit nézel Tomi? Szépen baktatok, látod húznod sem kell.."

 "Most mire VÁR-unk?"

 "Csak egy kicsit maradjunk még, mindjárt megtalálom.."

 "Ugye... semmi olyasmi nincs ideírva, hogy kutyáknak tilos.."

" Helló foltoskám, te hogy birod ki itt haverok nélkül. Napok óta te vagy az első kutya akit látok.."

folyt. köv.

Kedden, amikor elállt végre az eső kirándulni mentünk a Ropolyi tóhoz. Manónak nagyon tetszett a nagy víz, bár óvatosan közelítette meg. Miután felfedezte a környéket, ásott egy jót, megevett egy fél döglött békát (a másik felét Tomi sikeresen berugdosta a tóba), futkározott a labdája után, ismét a tóval kacérkodott.

"Húha, milyen nagy pocsolya.."

 "Segítség, sűllyedek!!!"

"Na ezt megúsztam, nyomás innen..."

"Hmm, itt van valami. Legjobb lesz, ha kiásom.."

"Labdázzunk egy kicsit. Már hozom is.."

"Valahol itt kell lennie a békámnak, most mit egyek?

"Ülök szépen gazdi, adhatod a jutifalatot (ha már a békámat nem ehettem meg.)

folyt. köv.

A héten a Zselic tájvédelmi körzetben lévő Kardosfa hotelben voltunk (természetesen Manóval együtt). Bár hétfőn még reménytelenül szakadt az eső, mégis jól éreztük magunkat. Keddtől már csak néha volt egy futó zápor. A szálloda szenzációs, az erdő közepén van, csend, jó levegő, éjjel koromsötétség. Manó egyáltalán nem esett pánikba az új hely kapcsán, a sétálásnál viszont makacskodott, mindíg vissza akart fordulni.

"Hihihi, fent vagyok az ágyon a gazdi mellett és még egy új játékom is van. Én is wellnesselek:))"

Egy kis heverészés itt...........................egy kis heverészés ott.........

 "Ide is feljutottam...                                    na jó, itt is jártam..

folyt. köv.

Ma a patakparton ismét sikerült valami ürülékkel játszania Manónak. A szájába is vette (remélem nem evett belőle), mert iszonyú büdös volt a szája is. Jól leszidtam, azt hiszem értette, hogy rosszat csinált, mert nagyon behúzta a nyakát. Azonnal pórázra tettem és egy darabig nem engedtem el. Persze séta után irány a kád+fogmosás. A tortúra után be is verte a szunyát. Hol másutt, mint a kanapén a lábamnál. Megjegyzem, bár tudja, hogy csak velem együtt lehet a kanapén, mégis, amikor tegnap hazajöttem és senki nem jött elém, mit látok? Kutya a kanapén. Miután letessékeltem és kimentem a konyhába rögtön visszaugrott. Ismét letessékeltem. Persze rafinált a kis bestia, mert amikor bementem a dolgozószobába, utánam jött, megnézte, hogy tényleg ott vagyok-e, majd ismét irány a kanapé.

 "Olyan jól fekszem, miért nem hagysz már békén?"

Manó ma 7 hónapos (7,7 kg). Bizony már ilyen nagy a kiskutyám. Tegnap kozmetikusnál volt, hogy egy kicsit igazítsanak rajta. (Tappancs, fülecske, popsi, kicsi pofiigazítás.) Elképesztően hisztis volt. 1,5 óráig küzdöttünk - szó szerint - a kutyával, mert semmit nem akart hagyni. Délután, amikor Kati barátnőmhöz mentünk szülinapot köszönteni, a komód mellett lévő oroszlántól úgy megijedt, hogy elkezdett olyan hangon csaholni, mint amikor a sógornőméknél a macska ránézett az ágy alól. Aztán felfedezte, hogy egy csomó plüssállat van elérhető közelségben, és elkezdődött a vadászat. A végén az oroszlánt is megtépte. (megmutattam neki, hogy nem bánt és feltettem egy kisszekrényre, ahonnan rövidesen lelopta). Egyébként nagyon jól viselkedett, nem kunyerált amikor ettünk, és többé-kevésbé szótfogadott.

" Na mit szólsz, milyen jóképű vagyok?"

 "Ti mit csináltok ott nélkülem?"

 "Na haver most figyelj én vagyok a rettenthetetlen terrier és most neked annyi..."

Sajnos a Húsvéti ünnepek alatt több volt az eső, mint a jóidő, így a lakásban játszottunk. Manó kedvenc játékai:

" Tulajdonképpen jó lenne csontot rágni is, de a labdám nem adom.."

" Már karácsony óta rágom, és még mindíg találok rajta valamit:))"

"Minden az enyém.... ne is próbáld elvenni..

"Háhá, most elkaptam a nyakát.."

"Itt a piros, hol a piros?" (Ezt a játékot a Spektrum: a póráz két végén c. műsorából lestem el)

"Vajon mit tojt nekem a nyuszi?..." (jutifalatot rejtettünk a tojásba)

Manónak tulajdonképpen két stabil kutyás baráti köre is van. A délutáni sétánál: Zsani, Szafi, Samu, Bosco (őt már rég láttuk), este pedig Süti, Happy, (időnként Samu)

Süti és Happy üdvözli egymást, Manó a háttérben guberál.

 "Egészen jó csaj vagy Happy.."

"Légyszi szólj a gazdidnak, hogy ne szorítsa a nyakam.."

Csoportkép: Süti, Manó, Happy