Menő-Manó és Ginger története

2 hétig nyaralni voltunk természetesen kutyával együtt. Az indulás nap-ján  Manó nagyon izga-tott volt, nem értette, mi ez a nagy készülődés, és amikor az ágyacskáját összecsomagoltam meg-elégelte az egészet és vissza akarta szerezni. Fel-alá rohangált és aggó-dott, hogy rajtunk már cipő van, rajta meg még nincs a nyakörve. Amikor feladtam rá, gyorsan az ajtóhoz állt, nehogy ő itthon maradjon. Szerencsére Döbröntéig az utat (kb. 2 óra) jól viselte.  Az első 12 napot a Hasik Hotelben**** töltöttük, ahol nagyon kedvesen fogadtak min-ket. Érkezés után az ebédnél (2 ajándék ebé-det kaptunk a hosszú tartózkodásra való tekin-tettel) a pincér tudta, hogy mi jöttünk kutyával és tájékoztatott, hogy a teraszon, rossz idő ese-tén a Himfy teremben kutyával is lehet ebédelni. Ez az infó azért jött jól, mert terveink szerint a másik ajándék ebédet az utolsó nap kívántuk elfogyasztani, amikoris a szobát már elvileg el kell hagyni, de így tudtuk, hogy az időjárástól függetlenül nem lesz gond, hogy mi legyen a kutyával amíg eszünk. A szállodának egyébként isteni konyhája van. Szerencse, hogy Manó miatt a napi 2,5-3 óra séta garantált, mert a finomabbnál finomabb falatoknak nehéz ellenállni (nekünk nem is sikerült, minden este degeszre ettük magunkat, szóval volt/lesz mit lesétálni)

folyt. köv.

Ezen a hétvégén csak szombaton voltunk suliban, mert vasárnap reménytelenül szakadt az eső. Szombaton viszont egy helyes westie-lány csatlakozott a csoporthoz, akinek Manó nagyon megörült.  Panka a westie-lány gazdija pont úgy szenvedett a kutyusával, ahogy én Manóval az első pár alkalommal. Megnyugtattam, hogy teljesen normális, ha az addig szófogadó kutyája itt rendetlenkedik. Láttam, félszemmel minket nézett az óra alatt, hogy Manó mit, hogyan csinál. Az én kutyám meg mintha meg akarta volna mutatni, hogy ő már milyen okos kutya, nagyon szépen teljesített, ügyesen, hibátlanul hajtotta végre a feladatokat.

"Ááá, új csaj, ráadásul egy westie-lány, játszunk egyet? Figyú, majd az órán nézz engem, én már okos kutya vagyok... segítek"

 "Szép vagy, szép vagy Panka, de a labdám 100szor szebb.."

Manót ma elvittem a kozmetikába igazításra. Mivel a múltkor olyan jól viselkedett, nyugodtan hagytam ott. Nem is volt vele gond, csak egy cicát morgott(?!) meg, vsz félelmében. Amikor érte mentem nagyon örült nekem. Jutalmul, mert szépen viselkedett elvittem arra a kutya-játszótérre, amit a tegnapi séta alkalmával fedeztünk fel.  Örülök ennek a mini agility pályácskának, bár a kutya-ergonómiát nem ismeri, aki kitalálta (a nagyobb kutyáknak kicsi a hely, a kicsi kutyáknak nagyok az agility elemek, főleg a palánk, amit át kell(ene) ugrani. De a terület be van kerítve, így kockázatmentesen el lehet engedni a kutyát. Manó a mérleghintától fél, de a kúszót (itt is) nagyon szereti.

"Itt a labda, jövök már..."

 " Nekem ez tetszik, dobáld még..."

"Húú, de meleg van, kidöglöttem, pihenjünk egy kicsit...ne felejtsd nekem még izgulnom is kellett a kozmetikában, hogy mikor jössz már értem.."

"Milyen jó itt heverészni, jó hűvös ez a kavics..."

 "Na ezt már nem ugrom át, még akkor sem, ha felteszel a mérleghintára..."

Manó három napja esténként a patakparton randalírozik, ahol gyakran 7-8 kutya is tombol. A gaz persze térdig ér, van hogy nem is látszanak ki belőlük a kutyák. Sajnos az eső ismét aktivizálta azokat a dög kullancsokat. Amikor ma kibogáncsoztam Manót egy befúrodott dögöt találtam benne. Biztos, hogy tegnap még nem volt a kutyámban, mert tegnap (is) az esti séta után alaposan átfésültem sőt le is zuhanyoztam a kis sár-gombócomat. Remélem nem lesz semmi, most megint aggódhatok, hogy elég élénk-e, nincs-e valami baja. 

              "Kicsit sáros lettem...de megérte... gazdiiii, most már azért kijönnék innen..."

Manó ha egyszer csatázni akar, akkor a másik kutyának annyi, nem hagyja addig békén, amíg nem játszik vele, az sem érdekli, ha a másik kutya rámorog. Délután a hőségben Bercivel találkoztunk, aki mindíg kissé eltéveszti a házszámot és meg akarja mászni a kutyám. Manó kedveli Bercit, de csak játszótársnak. Mivel a téren találkoztunk elengedtem Manót. Berci megint próbálkozott, de a póráznélküli kutyám latarolta és birkózni kezdett vele, majd össze-vissza ugrándozott. Végül Berci megunta a cirkuszt és odébb állt.

 "Na gyere Berci, csatára felllllll!"

"Hohó, nem lógunk el, még nincs vége a meccsnek..."

 "Jól van na, menj ha annyira betojtál, amikor pórázon vagyok, akkor bezzeg nem félsz.."

Rendkívül örvendetes, hogy Manó nem csak engem, hanem tegnap már az oktatót is szivatta. Az történt, hogy a behívást gyakoroltuk. Feladat: a gazdi befut a bokor mögé az árnyékba, az oktató pedig a "hozzám" vezényszó után elengedi a kutyát. Manó szépen rohant felém, majd 2 méterre tőlem úgy gondolta, hogy már teljesítette a parancsot, elfordult jobbra és a már árnyékban fekvő kutyákhoz rohant bandázni. Bise (oktató) úgy vélte meg tudja leckéztetni a kutyám és amikor megismételtük a behívást hosszú futószárat tett Manóra, hogy ha rossz irányba fut majd jól megrántja. Az én rafinált kiskutyám azonban megérezte, hogy forralnak ellene valamit, mert mintaszerűen futott hozzám és ült le elém ártatlan pofácskával a megérdemelt jutifalatjára várva. 

Ma az óra előtt - korábban érkeztünk - Bise megint gyakorolta velünk egy kicsit a behívást. Javaslatára annak a sípolós labdának a segítségével, amit Manó nagyon szeret, de csak ritkán kap meg éppen azért, hogy a labda különlegességét, kívánatosságát fenntartsam. Az óra végén ismét agility volt. Az agility pályát a végén vezényszavakra, póráz nélkül több kutya is megcsinálta Ashleyn kívül Manó is. A szünetekben pedig jót birkóztak egymással (sajnos az iskola területén nem szabad elengedni őket) Manó úgy látom egyre jobban összebarátkozik Ashleyvel. Ma már azt is megengedte, hogy Ashley az ő játékpatkányával játszon, pedig eddig játékon osztozni csak Zsanival volt hajlandó. Mindenki mást elkerget, letámad, ha az ő cuccára csak ránéz.

"Hihihi, ne csikizz Ashley, és vedd ki a nyakamból a térded..."

"Fogj erősen, mindjárt fejre esek..."

 "Mi az? Feldobtad a pacskert? Ne harapj, én dr. Manó vagyok és kitapintom a pulzusod.."

Manó ma éjjel az erkélyen aludt.  Úgy látszik már ott is elég biztonságban érzi magát. Máskor is megtette, hogy kiment éjjel (főleg hűsölni meg ugatni) de aludni mindíg visszajött a hálószobába. Szeret az erkély résén nézelődni és mióta megcsináltattuk  nem kell attól félni, hogy kikapar valami gitt maradványt így nem bánom, ha kint van. Persze amilyen lüke képes lenne a délutáni forróságban is kint feküdni. Ilyenkor kb. negyedóra múlva beküldöm a felforrósodott kutyát, aki elégedetten elterül az előszobában a hűvös kövön.

Ma hajnalban egy iszonyú felhőszakadásra ébredtünk. Manót beküldtem, mert az eső már kezdett beverni az erkélyre és kereszthuzatot csináltam. Reméltem, hogy kicsit lehűl a lakás és kint is hűvösebb lesz, de sajnos amikor - kissé megkésve, mert aztán még bealudtam - lementünk sétálni oyan párás volt a levegő, hogy szakadt rólam a víz. Aztán később Manóról is, mivel egy mélyebb pocsolyába sikerült beleugrania, amiben majdnem elmerült. Kicsit meglepődött, de gyorsan rájött, hogy milyen jól hűsiti a hasát a víz és élvezte a helyzetet. Azért remélem nem fog minden tócsát meglátogatni ezentúl.

A hőség szinte elviselhetetlen, már a reggeli sétákhoz is kell vinnünk vizet. Viszont, mint minden rosszban ebben is van valami jó. A hőségben kimerültebb a kutya kevésbé van kedve rohangálni, randalírozni és talán ezért jobban szótfogad. Tegnap este egy csendes mellékutcában már póráz nélkül is lehetett sétáltatni Manót, sőt a "hozzám" parancsra odajött és az úttestnél is mindíg szépen megállt és leült. Most kénytelenek vagyunk a házak közötti, melletti területen sétálni, mert sajnos a patakparton már combközépig ér a gaz, ami a melegnek és a szárazságnak köszönhetően toklász-tengerré változott. Tegnap Manó ujjacskái közül szedtem ki a toklászt. Még szerencse, hogy a kutya tudja, hogy szólni kell, ha baja van. Ilyenkor nem megy tovább,  leül és néz fel rám. A "gazdi segít" mondat után pedig szépen hagyja, hogy megszabadítsam a ráakaszkodó bogáncsoktól, toklásztól. Nem akar elfutni, hogy tovább játszon, szaglásszon, sőt nem is nyafog, pedig időnként húznom kell a szőrét is.

 "Miért nem jön már valaki? Most csak itt játszhatok, itt nincsenek olyan szúrós bigyók.."

Ismét kitört a nyár és rekkenő hőség van. Szerencsére a kutyasuliban a nagypályán van egy árnyékos rész, ahova a kezdő csoportot beterelték, miután a haladó csoporttal a tűző napon végig szenvedtük a közömbösítési gyakorlatot. Ez már egészen jól megy mindenkinek. Az engedelmességi gyakorlatok azonban továbbra is gondot okoznak, de csak a nagypályán, ahol Manó inkább szimatolna. Viszont sikerült a hozzám - lábhoz parancs-sorozatot beemelnünk. A lakásban már-már tökéletes, semleges pályán jó, az iskolában pedig (még nem kell tudni) ma egyszer sikerült megcsinálnunk. A behívást ma nehezítettük azzal, hogy az üres kutya-kennelek előtt kellett az ebeknek jönniük a gazdihoz. Na ez nem is ment Manónak, mert sürgős szimatolnivalója akadt (akárcsak a legtöbb kutyának) és éppenhogy csak odabóklászott. A füvön azonban gondolkodás nélkül rohant hozzám és a sátras gyakorlat is tetszett neki, jó játéknak tekintette.

"Cseréljünk, elbújtam, gazdi hozáám..              jól van, na, csak vicceltem, megyek már.."

Manó ma töltötte be 10. hónapját, bár ő erről mit sem tud, hiszen neki egyik nap olyan mint a másik. Minden nap játék, buli, haverok. (Szerintem az iskolát is bulinak tekinti.) 

  "Mit kapok, juj milyen érdekes dolog van a kezedben.."

" Na ezt kinyiffantottam, remélem nem lesz belőle baj.."

Az egyik női magazinban volt egy felfújható labda, ami Manót nagyon érdekelte. Kb. 10 percig, amíg ki nem lyukasztotta.

Most hétvégén már a nagy pályán gyakoroltunk, ami Manót eléggé összezavarta. Ráadásul iszonyú meleg is volt, árnyék, szellő sehol. Az én kiskutyám pedig elég érdekes szerkezet. Itthon szépen leül, fekszik, marad amikor séta közben gyakorolunk, viszont a füle botját sem mozdítja, amikor elengedem és behívom. A suliban nem ült, nem feküdt, nem maradt nyugton, hanem ugrándozott, szaglászott, viszont a behívást remekül csinálta. Az agility pályát  hibátlanul teljesítette, pedig itthon nem is gyakoroltuk a héten az akadály átugrását, mert felszedtük a szőnyeget és a parketta nagyon csúszik.

       "Jesszusom milyen forróság van ebben az alagútban, jól csőbe húztatok"

Persze nem múlt el ez a hétvége sem balhé nélkül. A házak közötti parkban sétáltattam Manót póráz nélkül. Szépen jött utánam, már már büszke kezdtem lenni rá, amikor egyszercsak a fák között leállt falatozni (emberi ürüléket, vsz a közeli zárt játszótérről vitte oda egy szülő a gyerekét tojni). Manó amikor rászóltam azonnal menekülőre fogta a dolgot, mert tudta, hogy rossz fát tett a tűzre. Otthon kád + fogmosás, amitől nem volt boldog a kutya. Egész délután duzzogott. Aztán elkezdett cirkuszolni, hogy sündisznóz-zunk. A műsornak az esti séta vetett véget.

Megpróbáltam tisztán tartani a kutyám, legalább a hétvégéig, amikor megyünk macskát riogatni a sógornőmékhez, de Manó az első adandó alkalommal nekiállt Zsanival ásni. Még szerencse, hogy tegnapelőtt sikerült pár képet készíteni a fehér kutyáról, majd azt mutogatom.

"Erről  nem jön senki, folytasd, áss nyugodtan..."

"Most te őrködsz, én ások.."

"Ártatlan vagyok, én nem ások, csak nézem..."

 "Nézd, már nem is sáros a nyelvem..."

Tegnap Manót elvittem egy másik kozmetikushoz, Káposztásmegyerre. Zsuzsi, a kozmetikus nem volt boldog, amikor azt mond-tam, hogy az első alkalom-mal ott szeretnék lenni a kutyával, viszont én  meg attól tartottam, hogy Manó hisztizni fog, esetleg harap is, mint az előző kozmetiká-ban. Maradtam, hiszen én vagyok a gazdája, nekem kell helyre tenni, ha rosszal-kodik. Szerencsére nem volt vele semmi gond, rá sem ismertem milyen szépen viselkedik, minden nyüszítés nélkül, nyugodtan tűrt mindent. Persze kell még egy-két hónap, hogy az előző kezelés össze-vissza vagdosásainak nyomát el lehessen tüntetni, de már most is nagyságrendekkel szebb lett a kutya.

"Persze, ketten egy ellen, és én még lógok is.."

 "Ugye milyen jól áll nekem ez a süni és ez a frizura?"

Manó nagyon szeret iskolába járni. A szombati-vasárnapi reggeli séta után azonnal megyünk a suliba. Úgy tűnik ezt megjegyezte, mert séta után azonnal a garázst veszi célba és amikor nyilik az ajtó, rohan a kocsi hátsó ajtajához, mint aki azt akarja mondani: nyisd már, menjünk. A suliban most a szokásosnál is elevenebb volt. Bár nem kelt fel amikor fekve kellett maradni, volt képe vakkantkatni, hogy adjak már jutifalatot. Az agility pályán is ügyes volt, elsőre végig ment hibátlanul, pedig most hosszabb és bonyolultabb volt a pálya. Persze nem múlhatott el az iskola rendbontás nélkül. Szerencsére csak a szünetben volt cirkusz. Szombaton Samu és Ashley (agár-labrador keverék) elkezdtek birkózni, amibe persze Manónak is be kellett kapcsolódnia. Aztán Ashley gondolt egyet és elrohant a tó felé. Természetesen a másik két kutya utána. Kicsit aggódtam, hogy Manó esetleg talál a tóparton egy békát és nem jön vissza, de megnyugodva láttam, hogy elég érdekes neki a többi kutya és rohan velük vissza, igaz kissé lemaradva, de nagyon szedte a rövid lábacskáit:)). Vasárnap a gödörásással próbál-kozott, amit azonban nem hagytam, mert tudom, hogy akkor pukkancs lesz és mindenkit megugat, elzavar. Manónak azonban elég volt a gondo-lat is, hogy "gödör", mindössze kettőt-hármat kapart, amikor leállí-tottam, de ezt a területet is sajátjá-nak nyilvánította és elkezdte védeni.

"Háhá Ashley, most meg vagy, Samu köszi a segítséget, nélküled nem értem volna utol."

És, hogy ne legyen egy nyugodt pillanatom sem, ismét egy kullancsot szedtem ki a kutyából. Most a lábujja közé fúródott be a kis szemét.

Manó kinőtte az ágyikóját. Még összegömbölyödve elfér benne, de amikor hanyat fekszik, akkor bizony már kényelmetlen lehet neki. Az Ikeában kinéztem egy nagyon klassz ágyikót neki 2990 Ft-ért. Már hetek óta halogattam, hogy mikor vándoroljak ki az áruházba, amikor megkaptam a végső impulzust. Az ágy június 24-től 50% engedmény-nyel. Azonnal döntöttem: irány az Ikea. Hazafelé azon gondolkoztam, hogyan magyarázom el Manónak, hogy ez az övé. Amikor felhoztam a lakásba, letettem az előszobába amíg levettem a cipőmet. Manó azonnal odadugta az orrocskáját és gyorsan beleült az ágyba. Aztán amikor bevittem a hálószobába, utánam jött és ismét beleült, mint aki azt akarja mondani: ez az enyém.

Este nagyon mókás volt, mert amikor kinyitottam a háló ajtaját, hogy gyere Manó lefekszünk, a kutya beelőzött, beugrott az ágyikójába, elhelyezkedett és már húzta is a lóbőrt.

 "Ebben kényelmesen elférek."

"Milyen jó, hogy megvetted. Ugye az enyém? Köszi."

Rendkívül "találékony" kiskutyám van. Mindíg szerez valamit. Tegnap a szakadó esőben, amikor találkoztunk Zsanival elengedtem, hogy rohangáljanak egy kicsit. Persze megbántam, mert a kutyák berohantak a bozótba és Manó egy galambszárnnyal tért vissza, amit úgy gondolt, hogy meg is fog enni. Indult a szokásos kapjuk el a kutyát akció, mert Manó természetesen nem akart szót fogadni. Amikor a nagy rohangálás közben elvesztette a szárnyat, gyorsan visszarohant a bozótba a többi alkatrészért. Végül Süti és Zsani gazdái csípték fülön őkutyaságát. Nagyon leszidtam, megrángattam, és otthon kb. 2 óráig nem is szóltam hozzá. Tudta a kis disznó, hogy rossz volt. Amikor beengedtem a szobába jött hízelegni, hogy jóvátegye a bűneit.

Aztán lehet, hogy ebben a "találtam valamit, jaj de érdekes" dologban én vagyok a hibás, mert amikor a pár napja Manó talált a fűben egy játék sündisznót, engedtem, hogy játszon vele, nem vettem el tőle sőt haza is hozhatta. Azonnal a kedvence lett. Bár a sípoló részét 1 nap alatt kinyírta, mégis imádja fel alá hurcolni, és engem zaklat, hogy játszunk vele. 

"Itt vagyok..., gyere dobáld nekem.."

"Ugye nem akarod még abbahagyni, olyan jó játszani...ezzel szabad, ugye?"

Úgy tűnik Manó kezd szófogadóbb lenni, annak ellenére, hogy terrier vére és a dominanciára való hajlama is egyre inkább megmutatkozik. A feladatokat már 90 %-ban jól, azonnal végrehajtja és a helyben maradás is egyre jobb. Az agility részt is nagyon szereti, főleg a kúszást és a sátorpalánkot, amit már póráz nélkül mászik meg. Az akadály átugrása kicsit nehézkes pedig otthon egy partvisnyél segítségével gyakoroljuk. Ha azonban Manó valami elszórt kaját kiszimatol, akkor csak arra figyel. A dominanciára való törekvése viszont kissé aggaszt. Ma ismét volt némi afférja a 9 hónapos kan staffordshire terrierrel, Zuluval (ovis csoportba jár még, ők éppen végeztek, mi pedig az óra kezdésére vártunk). A balhét persze Manó kezdte, a másik kutya ránézett az ő játékára ez pedig már elég volt neki a cirkuszhoz. Csak úgy vicsorgott egymásra a két kutya. Az oktató szerint ilyenkor el kell fordítani és elvinni a helyszínről a kutyát, mert bunyó esetén Manó húzná a rövidebbet. Ez nagyon valószínű, mivel a staffodshire terrier elég agresszív hajlamú, kemény és erős harapású kutya. Persze ezt az én kiskutyám nem hajlandó belátni, úgyhogy nekem kell észnél lennem. Mindenesetre Manótól játékot, gödröt csak örökölni lehet, megszerezni nem. (ezalól csak Zsani kivétel, akinek mindent átenged - és ez kölcsönös -)

"Bodza (yorki) és Samu (pumi-terrier keverék) Manó gödrét nézik tisztes távolból.

"Eszetekbe ne jusson a gödröm közelébe jönni.."

Hol is kezdjem, szóval Manót még múlt hét vasárnap, majd kedden Tomi egy kis csirkebőrrel és porcogóval kínált meg. A kutyának nagyon ízlett, ám szerda reggel amikor a dokihoz mentünk a veszettség elleni oltást beadatni, Manó hasa csupa kiütés volt, sőt a jobb füle is begyulladt. Kaptunk antibiotikumot, fülcseppet, kenőcsöt és azt javasolta a doki, hogy térjünk át un. sensitive tápra, ami nem tartalmaz csirkét. Így most Manó a Proplan lazacos tápját kapja ismét. Amikor megvizsgálták, mondták, hogy kissé lepedékes a foga, meg kellene mosni. Ez azért komoly kihívás volt, mert Manó amikor rájött, hogy nem jutifalatot, hanem fogkefét akarok a szájába dugni, nem volt hajlandó kinyitni a pofácskáját. Jót küzdöttem vele. Mindenesetre a kutyás ismerősök között feltettem a körkérdést, ki hogyan ápolja a kutyája fogát. Legtöbben rágócsontot, illetve napi egy rágó rudat javasoltak. A Tápfutár.hu oldalon találtam olyan port, amit ha ráteszek a kajára, oldja a lepedéket. Gyorsan meg is rendeltem. Persze emellett kap majd rágórudat (jutifalat) és rágócsontot is, bár utóbbival óvatosnak kell lennem, mert már volt abból baj, hogy túl gyorsan, mohón befalt egy rágócsontot.

Pénteken amikor kontollra vittem Manót, a doki azt mondta, hogy a fülecske már majdnem teljesen rendbejött és a hasa is sokkal szebb (ez utóbbit én is tapasztaltam) Persze a kúrát végig csináljuk (1 hét). Megkapta az oltást (a kombinált oltásra 2 hét múlva kerül sor). Este már játszott szépen Boscoval és Zsanival. Útközben találkoztunk egy másik westie fiúval is, akit Manó barátságosan üdvözölt.

"Szia haver, én Manó vagyok. Milyen szép piros nyakörved van."

" Nemrég tojtam, mit nézel?..ugye nem kakis a popsim.."

Manó újabban nem fogad szót, dacoskodik. Tegnap este, amikor Boscoval játszott a behívásra nem reagált és hazafelé a járdánál sem akart leülni. Aztán ma reggel  a sétánál amikor - szokás szerint - elengedtem, egy ideig szépen jött mellettem, majd előre rohant és hiába kiabáltam, nem jött vissza. Időnként megállt hátra nézett, majd ismét nekiiramodott. Elég aggasztó volt, mert kezdtünk arra a részre érni, ahol már nem szoktam póráz nélkül sétáltatni, ráadásul láttam, hogy jön az a néni, a huskyval, aki nem szokta odaengedni a kutyáját másokhoz, mert kiszámíthatatlan az eb. Aztán a "vársz" paranccsal próbálkoztam, ami végül bejött, ha nem is első szóra. (Ezt Zsaninál alkalmazza a gazdija sikerrel, és úgy látszik Manó eltanulta.) Vsz Zsanit érezhette Manó, mert miután megfogtam a kutyát láttam, hogy ők jönnek. Mindenesetre úgy tűnik Manó megpróbálja feszegetni a határt, hogy meddig mehet el a rendetlenkedésben. 

"Szia Bosco, nekem is ilyen csontmedálom van."

"Most hova mész? Még nem is játszottunk!"

 "Áháá, incselkedsz! Oké, most úgy csinálok, mintha nem is figyelnék rád."

 "Fogócska!!! Elkaplak, elkaplak.."

 "Megvagy, megfogtalak, gyere birkózzunk!"

"Héé, a nyakamon ülsz! Ez nem ér... neked kellene alul lenned, Zsanival is úgy szoktuk"

"Mi lenne, ha most innen oldalról rád ugranék?

"Ohó, mit találtál? Mutasd! Jövök, segítek, ha ásni kell!

"Mit nyújtogatod a nyelved? Jéé, most látom csak, neked milyen rövid farkincád van?

"Ne nézz a kamerába, mindjárt villan és kifolyik a szemed. Inkább szólj a gazdidnak, hogy igyekezzen a fotózással, mert még játszani szeretnék."

Ezen a hétvégén csak szombaton mentünk suliba. A foglalkozás rövidebb volt, hosszabb szünettel, mert sem ember, sem kutya nem bírta a terhelést délelőtt 10-11-ig a tűző napon 35-38 fokban. Manó teljesen szétszórt volt, azt nézte, mikor lesz már ennek vége és elvonta a figyelmét az is, hogy Tomi a pálya széléről fotózott. Az agility pályán mindössze kétszer mentünk végig a hőség miatt. Az egy kicsit jobban érdekelte, de úgy láttam, senki nem volt igazán lelkes. Azt gondoltam nincs értelme kínlódni a hőségben, így a mai napot kihagytuk.

"Tudom, hogy bal lábnál kéne ülnöm, de azt mondták szemben is ülhetek, nem hallottad?"

"Add már ide azt a sajtot, mit cukkolsz vele?"

"Biztos, hogy ezt nekem át kell ugranom ebben a melegben?"

"Látom mi van a kezedben, jövök.."

 " Húú, ez a kis víz most jólesett. Jöhet mééég."

Szinte alig hiszem el, hogy a múlt hét elején hosszúnadrágban, pulcsiban dzsekiben fagyoskodtam, most meg kész vagyok a hőségtől. Manó is csak lézeng naphosszat. Az esti sétát kivéve úgy kell lerángatnom, mert nem akar jönni. Szerencsére van esze, mert amikor látja, hogy itt nincs menekvés, séta lesz, jól teleissza magát. Persze az esti - hosszabb (kb.1,5 órás) - sétára viszek neki vizet. Szerencsére ma már megérkezett a 1/2 literes itatója - Zsera hozta a Tápfutártól - az 1/4 literes itatót ugyanis leejtettem és elrepedt a palack nyaka, de egyébként is kell már a nagyobb méret. Szóval az esti a bulisabb séta, mert akkor több haverjával is találkozik. Kiváncsi vagyok a hétvégi kutyasulit hogyan fogjuk bírni a tűző napon. Nem embernek és nem kutyának való ez az idő.

"Gyere Bosco, mutassuk meg milyen szépen tudunk egyszerre lépni."

"Ne maradj le Zsani, látod nekem is lóg már a nyelvem."

"Na, ha már pórázra vettek, álljunk meg egy kicsit rosszalkodni."

"Igen, tudom, hogy itt az úttest, de én is Zsani botját akarom"

 "Vigyázat, én is itt vagyok, le ne lökjetek az úttestre."

Manó tegnap volt 9 hónapos. Iskolába jár és imád a patakparton bulizni. Legjobb barátnője Zsani, akivel nagyon szeretik egymást. Bár engedelmességi tanfolyamra iratkoztunk be, Manó mégis mintha azt hinné ő őrző-védő oktatásra jár. Ma reggel, amikor hajnalok hajnalán lent voltunk, Zsani egy labdával játszott. Bár Manónak is vittem labdát, mert nem voltam biztos abban, hogy találkozunk játszótársakkal, mégis a kutyámnak természetesen Zsani játéka kellett. Csak csellel tudta elvenni Zsanitól, aki annyira ragaszkodott a lasztihoz, hogy még ugatás közben is a szájában volt. Persze dőltünk a nevetéstől. Később még 4-5 kutya csatlakozott a társaságunkhoz, akik szintén szerették volna megszerezni a játékot. Azt hiszem Manó akkor kaparintotta meg, amikor Zsani a többiekkel volt éppen elfoglalva. Persze a kiskutyám boldogan rohant a szerzeménnyel, a többiek elől. Aztán Zsani visszavette Manó szájából a lasztit és elégedetten lefeküdt rágcsálni. Manó úgy gondolta, hogy ő Zsanival alkot falkát és amikor egy másik kutya megközelítette a fekvő Zsanit, elkergette a nála kétszer akkora kutyákat.

"Én, én startolok a labdára.., te csak nyugodtan nézelődj Zsani.."

 "Rágd nyugodtan Zsani, ÉN majd megvédelek..már 9 hónapos vagyok és nagyon bátor.."

Az iskolában aztán folytatta ezt. Ellopta egy másik kutya játékát, majd azt kezdte féltékenyen őrizni. Szerencsére ezt a cirkuszt csak az óra előtt, illetve a szünetben csinálta a foglalkozáson már rám figyelt és a feladatokat szépen teljesítette. A kutyaiskolás megfordulás viszont nekem okozott gondot. Azt sem tudtam merre fordulok, mikor, melyik kezemben van a póráz, hol kell tartanom a kutyát. Szóval először ezt nekem kell megtanulni. Az agility pálya viszont nagyon jó volt, bár Manó a sátor formájú palánk tetején talált egy virágot, ami nagyon érdekelte és nem akart lejönni. Összességében azonban jó volt az óra.

"Háhá, megszereztem a Nina játékát. Ez már az enyém:))

"Ne is nézz a játékomra, mert jól leugatom a fejed..."

 "Vau, vau, vauuu...tágulj innen, míg szépen mondom.."

Manó a hétvégén összehasonlathatatlanul jobban teljesített, mint szerdán. Habár nagyon meleg volt, mégis nyűgösködés nélkül, lelkesen végezte a gyakorlatokat. Szombaton agility pályán is gyakoroltunk, ahol Manó meglepően ügyesnek bizonyult, szépen felmászott a palánkra, ült, feküdt, maradt, bóklászás nélkül, rám figyelve jött. Egyedül a kúszón nem akart az első alkalommal átmenni, de a végén már a derékszögbe hajlított kúszón is átszaladt. Még az oktató is csodálkozott milyen ügyes, meg is dícsért minket. Nagyon büszke voltam a kiskutyámra. Vasárnap sajnos nem volt agility, csak engedelmességi gyakorlatok. Ez kicsit unalmasabb, de Manó nem hagyott cserben és csinálta a feladatokat, sőt nem is ugrált, hanem ülve, fekve maradt amikor kellett. Viszont nagyon meglepett, hogy harcias, támadó is tud lenni. Még szombaton ásott egy gödröt mielőtt elkezdődött volna az óra, amit minden arra járó kutyától sikeresen megvédett. Többek között egy németjuhász kutyát és egy pitbullszerű fekete kutyát is elüldözött. Aztán a foglalkozás alatt úgy gondolta, hogy van még egy kis rendezetlen ügye a fekete kutyával és rátámadt. Úgy kellett az oktatónak rendet tennie, mert Manó nem békélt. Ezt a viselkedését a szombat esti séta alkalmával folytatta, amikor egy kis fekete francia bulldogra támadt minden látható ok nélkül. A fekete pitbullszerű kutyára (lány) a suliban ma ismét vicsorgott, pedig az a kutya akkor rá se hederített. Fogalmam sincs miért csinálta ezt.

Utálja a fekete kutyákat a mudival történt afférja miatt, esetleg fél tőlük és támad? vagy

Azok a kutyák féltek és ezt megérezte rajtuk? vagy

Megnőtt az önbizalma, hogy meg tudta védeni a gödrét és úgy gondolja ő a király?

Nem tudom, de ezt a viselkedést csírájában kell elfojtanom, úgyhogy amikor balhézott jól megrángattam és nagyon komolyan leszidtam. Remélem értett a szóból.

 "Húú, de melegem van, teljesen kidöglöttem."

Tegnap ismét voltunk suliban, a pocsék idő dacára. Manót nem is nagyon érdekelte az eső, (megjegyzem egy idő után engem se, mert annyira lekötött, hogy Manót rávegyem a feladat végrehajtására) sokkal fontosabb dolga volt. Rosszalkodni, nem szótfogadni. Nagyon szenvedtem, mert a kutya nem akarta azt csinálni amit kellett. Amikor nagy nehezen leült, lefeküdt, akkor is csak egy pár pillanatig maradt úgy, utána felpattant és ugrált, hogy adjak még kaját, vagy elkezdett össze-vissza szimatolni. A laza pórázon való  séta sem ment, mert akkor is lemaradt szaglászni. Nagyon elkeserítő volt, ahogy Manóval nem boldogultam, de az oktató megnyugtatott, hogy ne izguljak, lesz ez jobb. Szombatig a helyben maradást és a laza pórázon való sétát gyakorolgatom vele. Remélem lesz eredménye.

"He-he-he,             kicsi vagyok,        terrier vagyok,    makacs vagyok, de aranyos is vagyok. Tudom, hogy nincs könnyű dolgod velem, de azért ugye szeretsz?"

Azt hiszem nagyon ráfér Manóra a fegyelmezés, és az iskola. Ma a felső patakparton voltunk, ahol szokás szerint Zsanival, Szaffival és még néhány kutyussal játszottak. Kezdetben nem is volt semmi gond, Manó, amikor odahívtam szépen jött, megkapta a jutifalatot és mehetett vissza játszani. (Megjegyzem, ha Manót hívom, Zsani is jön már, mert tudja, hogy ha szépen leül, ő is kap.) Egyszercsak egy eddig ismeretlen 4 hónapos kölyök szaladt közéjük, akivel el kezdtek játszani. A kiskutyus vsz megijedt a többiektől, mert lerohant az alsó patakpartra, ahova persze minden kutya követte. Mi gazdik hívtuk vissza a kutyákat, akik szépen jöttek is kivéve Manót, aki lerohant a töltésen és belefetrengett valami ürülékbe, úgyhogy azonnal hazajöttünk és irány a kád. Persze a kis bestia tudta, hogy bűnös. Szedte a lábát és jött, nem tetézte a bajt további engedetlen-séggel.